(Könyvem készül, a címe, mint fent. Ez az írás már megjelent egy szaklapban, de ez még elő fog fordulni)

Váncsa Istvánnál kell kezdenem, de lesz belőle még póker is valamikor.

Történt egyszer, hogy a Kolibri Színházban beszélgetős estünk volt, ami abból állt, hogy én kérdeztem, ő pedig válaszolt, néha pedig fordítva, mert nem bírom nagyon, hogy néha ne válaszoljak. Akkoriban jelent meg zseniális szakácskönyve, de – mint az köztudott – elkötelezettsége a gasztronómia iránt régebbi keletű, tehát nem egy próbaidős médiasztárocska, akit némi dubaiozás után megmerítettek a szakácsművészet tengerében is, hátha itt sikeresebb leend.

Váncsa István a világ legjobb verbális szakácsa, és miután duettre hangszerelve előadtunk egy töltött káposzta receptet a nagyérdeműnek, melyben egyenlő arányban vaddisznó és borjú darálék, némi pezsgő és a megfelelő füstölt alap került, már-már daljáték szerű tökéletességgel azzal volt szerencsém befejezni a beszélgetést, hogy egy hibátlan verbális töltött káposzta után talán felesleges is elkészíteni magát az ételt, mire a mester azzal lepett meg, hogy értelmi képességeimet feldicsérte, konkrétan Havas Henrikhez hasonlított.

Minek tagadjam, jól esett.

Fennáll tehát a lehetőség, hogy – és íme, elérkeztünk a pókerhez, ahogy ígértem! - az itt szerzett tudást Önök, debilek vagy nem debilek, soha, de soha ne hasznosítsák a gyakorlatban, hanem legyenek a világ legjobb elméleti pókerezői, akik soha sem ülnek le egy asztalhoz, vagy a gép elé.

Kérem, fontolják meg ezt az eshetőséget, és ha mindenképpen ragaszkodnak a pókerezéshez, akkor pedig haladjunk tovább, de ne felejtsék el, én felajánlottam Önöknek a menekülés elegáns útját!

Van az alaphelyzet, hogy papa szeret pókerezni, mama beletörődik és beül, kislányukat érdekli, kislányuknak udvarlója van, papának pedig barátja, és az udvarlónak is barátja, ami már hat fő, kezdődhet a játék.

A világ pókercsaládjainak jelentős százalékában ebből a hatosból egy vagy egy sem kerül tovább, sohasem teszi ki magát a pókerközélet haragos óceánjának, tehát megmarad a konyha keretei között a játék, van móka, kacagás, nincs viszont pozíció, folytatólagos licit és egyéb ördögtől való elméleti move-ok, csak a színtiszta élvezet.

Félek azonban, hogy Önök azt tervezik (mivel még mindig olvassák a cikkem), hogy kimerészkednek a nyílt vizekre, és esetleg olyan helyeken akarják felmérni tudásukat, ahol idegenek, esetleg profik tartózkodnak, akik viszont éppen az ilyen kedves emberekre várnak, mert gonoszak, számítóak és – mint már említettem – profik.

Ez éppen úgy igaz az online helyszínekre, mint a valóságos termekre, azonban van egy lényeges különbség a kettő között. Ha az interneten játszanak sokkal közelebb tudják eleinte tartani a játékot komfortzónájukhoz, mint élőben, hiszen kaszinókban viszonylag ritka a 25/50-es cash, vagy az ezer forintos verseny, illetve ha van is ilyen, akkor azon rengetegen indulnak, és többnyire még így jobbak Önöknél.

Az online termekben minimális kockázattal játszhatnak le rengeteg partit, amennyiben nagyon hülyék is, megmaradhatnak a pár száz dolláros veszteség körül éves szinten, és közben szórakoznak. Ne felejtsék el: a tré mindig akkor üt be, ha emelik a tétet, és az általam ismert játékosok közül kilencvenhez közelít az a százalék, amikor megfontolatlanul, indokolatlanul és a szükséges tudás nélkül ugrott valaki magasabbra, hogy aztán szépen visszajöjjön (ha okosabb volt), vagy bukjon zsinórban (ha nem).

Sokkal kisebb problémát okoz, ha még egy darabig alacsonyabb szinten játszunk, mint amit tudásunk megkövetel, mint az, ha magasabban, mert gyorsan elfogy a levegő, elfogy a pénz, és akkor akár az a kósza ötlet is megfoganhat csenevész agyunkban, hogy még magasabb szinten majd könnyebb lesz visszanyerni.

Érdemes bekalkulálni, hogy a televíziókban mutogatott sztár pókeresek legalább egyszer már elvesztették minden pénzüket, de van köztük, aki sokszor, holott ők a legjobbak, Önök pedig épen a, legrosszabbak a mezőnyben, mivel kezdők.

Vannak kivételek, mint ahogy vannak zseniálisan zongorázó gyermekek is, meg nagyszerű matematikusok, nem beszélve azokról, akik ki tudják rakni a Rubik-kockát negyven másodperc alatt. A csodagyerekeket azonban általában hamarabb felfedezik, mint ahogy pókerezni kezdenének, de legfontosabb tulajdonságuk,hogy nem az én cikkeimből akarnak megtanulni nyerni, ezért aztán az esélyek elenyészőek. Sokkal jobb, ha abból indulunk ki: közepes szakmunkások vagyunk, és szeretnénk használható székeket gyártani. Semmi különös, csak IKEA-minőség, egyenes vonalak, némi használhatóság. Ha ugyanis így fogjuk fel eleinte a pókert, sikerélményünk lesz.

Legközelebb majd a helyes tétek és helyek kiválasztásáról hablatyolok.