poker

Megint egy kiváló cikk a Pokerstrategyn.

Az előző heti írás arra világított rá, hogy a hagyományos szerencsejáték és az online póker nem egymás rovására, hanem épphogy egymást kiegészítve működik. Sok emberrel beszélgettem a témáról, de egyikük sem tartotta meglepőnek a feltárt tényt. Be kell vallanom, hogy én sem.

Érthető, hogy az élő kaszinók aggodalmuknak adtak hangot, amikor az online póker betört a piacra, így volt ez a könyvkiadókkal és más iparágak képviselőivel is, amikor szembesültek az online világ által előidézett számtalan változással. Azonban sok más piachoz hasonlóan az online póker is csupán a játékot változtatta meg, nem pedig magát a hagyományos pókeripart küldte a padlóra.

Fontos megjegyeznünk, hogy a kutatás, melynek eredményeit ismertettük, különböző okok miatt csak az online póker és a hagyományos szerencsejáték egészének viszonyát vizsgálta, nem pedig az online és az élő pókerpiacok kapcsolatát. Így akár az is meglehet, hogy a két pókeres játéktér valójában egymás riválisai, amit éppen az élő póker és a tágabb értelemben vett szerencsejáték-piac egymást kiegészítő tulajdonsága kompenzál. Én mindenesetre kétlem, hogy ez lenne a tényleges helyzet.

Az élő póker fellendülése

A WSOP fellendülése

Elég csak az élő póker szereplőin végigtekintenünk a játék Moneymaker által kirobbantott népszerűsége előtt és után, hogy bizonyíthassuk, az online és az élő póker kapcsolata valójában mindkét fél számára előnyös.

A Moneymaker által megnyert 2003-as világbajnokságon 839-en indultak. A 2004-es versenyre 2576-an neveztek, 2005-ben ez a szám 5319-re nőtt, míg a 2006-os torna rekordot döntött a maga 8773 nevezőjével. Tíz év leforgása alatt a legnagyobb pókerverseny résztvevőinek száma majdnem megtízszereződött. Moneymaker lángra lobbantotta a szikrát, az ESPN megmutatta a nagyközönségnek, de a játékosok asztalhoz ültetése az online selejtezők érdeme.

A két pókeres játéktér ma is létező gyümölcsöző kapcsolatára a European Poker Tour sikere a legjobb példa. Az EPT mezőnyei nemcsak Európában vonzzák a legtöbb indulót, de világviszonylatban is a legnagyobbak közé tartoznak. Mindez annak a jelentős reklámnak köszönhető, amelyet egy olyan óriás, mint a PokerStars a versenysorozat mögé tud helyezni, és persze annak, hogy a pókerterem mérete hatalmas mennyiségű szatellit indítását teszi lehetővé a főversenyre.

Az új tornák és élő pókerversenyek mérsékelt sikerének egyik meghatározó oka lehet, hogy a háttérben nem élvezik valamely nagy online terem támogatását: sem a reklámlehetőséget, sem az anyagi garanciát, sem megfelelő számú online selejtezőt a főversenyre. Tehát egy új élő pókeres vállalkozás beindításához mindenképp szükség van az online pókerre is.

Az élő póker a show-ról, az online a pénzről szól

Kényelmes grindolás

Azoknak, akik úgy vélik, hogy az online póker árthat az élő pókernek, elég lenne csupán magukkal a játékosokkal beszélniük, hogy belássák, ennek soha nem volt nagy valószínűsége. Először is az élő póker legtöbb játékosa az online póker világából érkezik. Az online póker könnyű hozzáférhetősége és anonimitása számos olyan embert ösztönöz később az élő játék kipróbálására, akik egyébként nem látogattak volna el valódi játékterembe. (Édesanyám rá az élő példa, aki általában online pókerezik, és most készül az első élő játékára.)

Továbbá az a tény, hogy az online póker bármilyen limiten játszható, újabb, egyébként nem létező tábort irányít az élő póker felé. Ugyanis, ha valaki kaszinóban szeretne megtanulni pókerezni, az meglehetősen drága mulatságnak bizonyulhat, ami sokakat eleve elrettentene a játéktól. Az online póker által biztosított játékpénz, a freerollok és a mikrolimitek azonban lehetővé teszik, hogy a pókerezni kívánók viszonylag kockázatmentesen vághassanak bele a játékba, mielőtt a valódi asztaloknál is kipróbálják magukat.

Nem ismerek sok olyan online játékost, aki végső céljának ne az élő játékban elért sikert tekintené. Bár a játékra szánt idejük nagy részét online pókerezéssel töltik, ez nem jelenti azt, hogy ne vágynának a legnagyobb élő versenyeken való részvételre. Ugyanígy, a legtöbb élőben pókerező játékos, bár jobban szeret valódi asztalnál játszani, nagyra értékeli az online póker által nyújtott előnyöket: akkor játszhat, amikor csak akar, és akkora tétekben, amihez épp kedve van.

Elmondhatjuk tehát, hogy az online és az élő póker nem egymás piaci riválisai, hanem egymás erősítői. Az online póker bizonyult az élő póker valaha létezett legnagyobb reklámjának, és a televíziós pókerközvetítésekkel karöltve annyi játékost vonz az élő játék asztalaihoz, amennyit korábban elképzelni sem tudtunk. Mindebből az is következik, hogy ha valahol korlátozzák az online póker elérhetőségét, az végül az adott régió élő pókerének visszaeséséhez is vezet.

Készítette: Barry Carter 

Nem telhet már úgy el nap, hogy a póker növekvő színvonalát ne vitatnánk meg különböző fórumokon. Mindeközben úgy tűnik, ez a vita már évek óta tart. A 2003 és 2005 közötti időszakra aranykorként gondolunk vissza, amikor minden olyan pókeres, aki valamit is konyított a játékhoz, világmegváltó összegeket keresett az asztaloknál.

2006 óta azonban sokat nehezedett a játék (talán az sem véletlen, hogy akkortájt vezeték be az UIGEA-t). A pókerjátékosként manapság már hihetetlenül nehéz érvényesülni a korábbiakhoz képest, hiszen már az alacsony limitek is telis-tele vannak profikkal.

Van azonban egy visszatérő, gyakran elhangzó állítás: A játék annyit fejlődött 2003 óta, hogy egy 1$/2$-on játszó mai pókeres verni a 10 évvel ezelőtti highstakes mezőnyt (vagy fordítva: egy olyan egykori sztár, mint például Doyle Brunson nem állná meg a helyét egy mai 1$/2$-os online partiban).

Soha nem szerettem ezt az állítást, mivel a nagy öregek érdemeit is csorbítja. Az alapgondolat mögött meghúzódó érvekkel azonban egyet kell értenem: egy alacsony vagy közepes limiteken játszó, megbízható játéktudással rendelkező 2012-es játékos van olyan szinten, hogy verné a legmagasabb limitek mezőnyét 2004-ben.

Azért vagyok olyan biztos benne, mert saját magam is ezt tapasztaltam. 2004 végén kezdtem pókerezni, és elhiheted nekem, hogy tényleg nem volt nehéz. Még ha a legelején sikerszériával is rajtoltam, minden nehézségre elég volt néhány apró stratégiai jó tanács egy baráttól, és máris nyereséges játékos voltam.

Sajnos túl gyorsan fogadtam el magától értetődőnek ezt az állapotot. Alig dolgoztam játékomon, miközben ellenfeleim egyre jobbá, a játékok pedig egyre keményebbé váltak. Azóta sokkal felkészültebb vagyok, de így is nehezemre esik nyereséget termelni ugyanazokon az alacsony limiteken, amelyeken négy-öt évvel ezelőtt is játszottam.

Nem jut eszembe más olyan sportág, ahol a játékosok átlagteljesítménye ennyit javult volna ilyen rövid idő alatt. A focisták alapképességei például az elmúlt 20 évben szintén hatalmas javuláson estek át (főleg azóta, hogy már nem isznak annyi alkoholt), de nevetséges lenne azt feltételezni, hogy egy mai focista "profibb", mint egy 80-as évekbeli játékos.

Az információ kora

A pókerláz az információ korában kezdődött. Ma már semmiről nem maradunk le, naprakészségünk fenntartásához elég egy laptop, egy table PC vagy egy okostelefon. Ezért alakulhatott ki az is, hogy aki már képes egy internetes keresőfelület használatára, tonnaszám gyűjtheti be a pókerrel kapcsolatos tudnivalókat. Csak a PokerStrategy.com több ezer videót, stratégiai cikket és élő edzést kínál, és tananyagainkat a nap 24 órájában eléred. Átfogó pókertudásod elsajátítása közben még az oldalt sem kell elhagynod.

Nem is volt olyan régen, amikor a feltételes esélyek, a squeeze, az EV-számítás, a skálák hozzárendelése, a félblöffök vagy az ICM ismerete a pókerelit kiváltsága voltk. Mára minden pókeres tanmenetben alapvető tananyagként szerepelnek.

Megjelentek továbbá az olyan programok is, mint a PokerTracker és a Hold'em Manager, ez a két termék pedig örökre megváltoztatta az ellenfelek és a kezek elemzésének menetét. A póker ennyire részletes feldolgozására korábban nem volt lehetőségünk. Játékunk elemeire szedhetővé vált, teljesen új nézőpontokat és elemzési módszereket teremtve ezzel.

Mentális edzőnk és jóbarátom, JaredTendler a hozzáértést úgy jellemzi, hogy "a kis dolgokból nagy dolgokat tudunk csinálni". Ez alatt azt az állapotot érti, amikor valaki annyira ural valamit, hogy képes az elemzés során feltárt legkisebb részletből is előnyt kovácsolni. A PokerTracker és a Hold'em Manager lehetővé teszik számunkra az ilyen apró részletek megtalálását, hogy felhasználhassuk ezeket. Jared definíciója alapján az ilyen részletek segítségével mindenki képes arra, hogy verje az előző év átlagos tudásszintjét.

Dusty Schmidt több mint 8 millió online leosztást játszott

Az a tény, hogy egy Jaredhez hasonló kívülálló - aki egyébként sportpszichológiával foglalkozik - ismerté vált a póker világában is, újabb jó példával szolgál arra nézve, hogy mennyire gyors a játék fejlődésének üteme. Tíz évvel ezelőtt még vicces lett volna a póker kapcsán sportpszichológust emlegetni. Mára azonban egy ilyen szakember segítsége a játéktudásbeli előny kiépítésének egyik járható útjává vált.

Végül arról se feledkezzünk meg, hogy az online játszott tömérdek leosztás is nagy hatással van a folyamatra. Lehetővé teszi, hogy Doyle Brunson évek alatt gyűjtött tapasztalatait akár egy hónap leforgása alatt összegyűjtsük. Nem meglepő tehát, hogy nanonokoPS vagy Leatherass9 nem csak mindenkinél több leosztást játszottak, hanem a legelismertebb pókeresek között tartjuk számon őket.

Képes lenne-e ezek alapján egy jó 1$/2$-on játszó mai pókeres arra, hogy nyereséges legyen a 2004-es asztaloknál? A válaszom igen...amihez egy határozott "de" is tartozik.

A léc egy idő után nem rakható magasabbra

A "de" arra vonatkozik, hogy mire lesz használható egyáltalán ez a felismerés? Időgép nélkül (ami korlátozott ismereteim alapján a lehetetlen kategóriába tartozik) semmire. A magasabb tudásszint eredményes kihasználása érdekében pontosan erre lenne szükség. A cikk elején feltett kérdésre nem adnánk egyértelműen igenlő választ akkor, ha a 2004-ben legyőzendő játékosok tényleg a világ akkori elitjét képviselnék. Ugyanígy abban sem hiszek, hogy ma egy 1$/2$-on játszó pókeres ugyanakkora esélyekkel indult, és ugyanazt képes elérni, mint egy olyan társa, aki 2004-ben kezdte a játékot.

Ne feledd, hogy az oldschool pókeresek legjobbjai nagyon kevés tananyag birtokában, vagy egyenesen tananyagok nélkül verték az akkori mezőnyt. Ha egy játékos ma kezd pókert tanulni, kidolgozott sarokpontokkal és fix iránnyal rendelkező tanmenet áll rendelkezésére, míg korábban ilyenről szó sem volt. Aki tíz évvel ezelőtt kezdett el pókerezni, a stratégiát túlnyomó részét autodidakta módon tanulta meg, ami azt eredményezte, hogy a profik egymástól függetlenül fejlődtek. Ez az önképzés magasiskolája, ma már csak kevesen képesek ilyenre.

Egy mai pókerjátékos számára szinte kötelező felhasználni a rendelkezésre álló tudnivalók minél nagyobb spektrumát, ami akár visszafogó tényező is lehet. A legeredményesebb pókeresek - akik valóban eljutnak a legmagasabb limitekig - képesek arra, hogy saját tantervet készítsenek, és maguk dolgozzák ki fejlődésük lépéseit, míg mások számára ez kivitelezhetetlen marad. Egy bizonyos szint után egyszerűen már nincs követhető tanmenet.

Az oldschool pókeresek egyik jellemző előnye a fiatalabb generációval szemben az, hogy hatásosabban képesek felfedezni a fizikai árulkodó jeleket. Ezt ugyan személy szerint túlértékelt tényezőként tartom számon, de nyilvánvaló, hogy az öreg rókák ebben továbbra is jobbak.

Attól, hogy egy 2004-ben nyereséges játékos ugyanazzal a játékkal nem verné a mai mezőnyt, még képes lehet alkalmazkodni a jelenlegi követelményekhez. Vegyünk például olyan profikat, akik akkor és ma is sikeresek, például Ivey, Seidel vagy Negreanu. Ők azok, akik mindig keményen dolgoztak azért, hogy messze a konkurencia előtt járjanak.

Mindezek miatt lehetetlen a kérdésre pontos választ adni. Még ha valamelyikünk építene is egy időgépet, sokkal nyereségesebb ötlete is támadhatna, minthogy 1$/2$-on 4BB/100 nyerési aránnyal rendelkező grindert rakjon ki 2003-ban a Bobby's Roomnál.

Készítette: Barry Carter

A következő táblázat az európai szabályozások aktuális helyzetéről ad áttekintést:

A PokerStrategy.com nyilatkozata a tájékoztatás jellegéről: A PokerStrategy.com szeretne lenni az online pókervilág jogi fejleményeinek elsőszámú forrása a közösség tagjainak szemében. Mindazonáltal, ha naprakész hírekkel és jogi tudnivalókkal látunk el, az nem egyenlő azzal, mintha személyre szabott, saját körülményeidhez igazított jogi szaktanácsadást kapnál tőlünk. Hírszerkesztőink természetesen minden erejükkel azon fáradoznak, hogy az oldalunkon közzétett információ a lehető legpontosabb és leghasznosabb legyen minden olvasónk és tagunk számára, de a PokerStrategy.com honlap ilyen típusú hírei és beszámolói a tájékoztatást szolgálják, és a hírszerkesztő, vagy ahol ezt külön feltüntetjük, a PokerStrategy.com véleményét tükrözik. Azt reméljük persze, hogy tartalmasnak, szórakoztatónak és tanulságosnak tartod híreinket, de arra kérünk, ne bízz vakon a leírtakban. A PokerStrategy.com szándéka nem jogi szaktanácsadás (és nem is értelmezendő ilyenként), ezért nem alakulhat ki olyan szituáció, amikor tájékoztatóink helyettesítik egy felelő szakképzettséggel rendelkező jogász szaktanácsadását. Javasoljuk, hogy kérj független szaktanácsadást abban az esetben, ha tájékoztatónk tartalmából arra következtetsz, hogy a leírtak téged is érintenek, vagy ha törvény adta jogaid és kötelezettségeid megváltozásairól olvasol.

Ami eddig történt

Az Egyesült Államokat korábban az online pókeripar legnagyobb piacaként tartottuk számon. 2011. április 15-én azonban az államok igazságügyi minisztériuma (DoJ) vád alá helyezte a három legnagyobb pókertermet azok közül, amelyek fogadtak amerikai játékosokat.

A vádpontok között szerepelt többek között a banki csalás, valamint a 2006-os online szerencsejáték-szabályozás, az Unlawful Internet Gambling Enforcement Act (UIGEA) megsértése.

A háromból két oldal viszonylag hamar túllépett a felmerülő problémán. A PokerStars kifizette és kizárta amerikai játékosait, az UB/Absolute Poker pedig várhatóan a közeljövőben egyszerűen megszűnik.

Egyedül a Full Tilt Poker körül alakult ki érdekes helyzet, hiszen a látszólag több éven át nyereségesen üzemelő cégnek egyik pillanatról a másikra már nem volt pénze kifizetni játékosait. A vádak megfogalmazása utáni néhány hónapban mindenki számára egyértelművé vált, hogy a cégnek egy új tulajdonos tőkéjére lesz szüksége ahhoz, hogy tovább működhessen.

Tapie megállapodása precedens értékű

Múlt héten Bernard Tapie cégcsoportja megállapodott a DoJ-val, ezzel lehetővé vált számukra a Full Tilt Poker jövőbeli felvásárlása, nem kevesebb mint 80 millió dollárért (felelősek lennének továbbá az USA-n kívüli számlák kifizetéséért is).

A megállapodás szövege leszögezi, hogy a Full Tilt Poker egy új vezetőséggel visszatérhet az amerikai piacra, ha az Egyesült Államokban megoldódna az online szabályozás kérdése. Ez érdekes precedens a többi szolgáltató számára, hiszen arra következtethetnek belőle, hogy valamikor a jövőben más termek is újra működhetnek az Egyesült Államokban.

Miközben érthető döntésnek tűnik, hogy az Egyesült Államokban eddig problémamentesen működő szolgáltatók valamilyen formában visszatérhetnek az online piacra, a legnagyobb nyitott kérdés a PokerStars esete marad - ez a cég ugyanis a mai napig működik, de tulajdonosaival együtt komoly jogi következményekkel kell szembenéznie Amerikában.

A Tapie cégcsoport által a közelmúltban aláírt alku a PokerStars számára is pozitív fejleményekkel bír, hiszen rámutat a DoJ pozitív hozzáállására egy olyan esetben, amikor egy korábban vád alá helyezett oldal visszatéréséről van szó. Ezek alapján kézenfekvő az is, hogy a PokerStars szintén visszatérhet, persze egy komoly bírság kifizetése után.

A visszatérés akadályai, és ezek áthidalása

Az Egyesült Államok kaszinóóriásai az utóbbi időszakban nagy erőkkel lobbiztak azért, hogy az online póker állami és országos szabályozása megszülethessen. A belső piacot elemző szakértők túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a következő néhány évben sor kerül valamilyen típusú szabályozás bevezetésére, de most először tűnik úgy, hogy ez nagyon hamar bekövetkezhet.

Az amerikai online szerencsejáték-piacra két különböző érdekcsoport próbál egyszerre lecsapni. Az elsőben olyan cégeket találunk, akik már rendelkeznek helyi, de offline működési engedéllyel, míg a másikban olyan nem amerikai szolgáltatókat találunk, akik már hosszú ideje online oldalakat működtetnek.

Az Egyesült Államokban tervezett online szabályozás várhatóan több olyan elemet is tartalmaz majd, amelyek alapján először csak a helyi engedéllyel már rendelkező cégek működhetnek érdemben. Mindazonáltal ezek a cégek, vagyis a nagy amerikai kaszinóláncok nem rendelkeznek elég tapasztalattal az induláshoz. A másik oldalon álló, nemzetközi piacon működő online szolgáltatók megfelelő szoftverrel, infrastruktúrával és játékosállománnyal is rendelkeznek - engedélyt azonban csak később kaphatnak.

A problémára megoldás lehet a két fél stratégiai együttműködése, hiszen pontosan azt adhatják meg a másiknak, amire szüksége van.

Alku alku hátán

Az MGM Grand egyik kaszinója

Következzen néhány említésre méltó együttműködés azok közül, amelyeket már véglegesítettek a felek:

• Bwin.Party, MGM Resorts és Boyd Gaming - Ez a legfrissebb megállapodás, a három cég egy új szolgáltatót hoz létre az amerikai piac számára (a tulajdonrészek eloszlása: 65% Bwin.Party, 25% MGM, 10% Boyd).

• 888Poker és a Caesar's Entertainment - Ez volt az első ilyen természetű megállapodás, a nevadai szerencsejáték felügyelet már 2011. márciusában beleegyezett. A Caesar's a világ legnagyobb kaszinókat üzemeltető cége, de tulajdonosai nem járultak hozzá ahhoz, hogy az online teremmel kötött megállapodás részletei nyilvánosságra kerüljenek.

• Playtech (iPoker Network) és a California Online Poker Association - A Playtech már korábban megállapodott arról, hogy ha Kaliforniában érvénybe lép egy államon belüli zárt szabályozás, ők elsőként lépnek be az új piacra. Ezzel persze nagyon jó pozícióban lesznek majd akkor is, ha szövetségi szinten szabályozzák a játékokat.

Megbukott együttműködési kísérletek:

• PokerStars és a Wynn Resorts - Körülbelül három héttel a fekete péntek előtt Steve Wynn bejelentette, hogy a Wynn Resorts és a PokerStars közösen szeretné működtetni a PokerStarsWynn.com nevű online termet, amely a megfelelő jogkörnyezet megszületése után amerikai pókereseket fogadna. Wynn azonban a fekete péntek eseményeinek hatására visszalépett, így az megállapodást nem sikerült véglegesíteni.

• Full Tilt Poker és a Station Casinos - A Full Tilt Poker és a Station Casinos is hasonló szituációba keveredett, és akárcsak PokerStars és a Wynn Resorts esetében, itt is a fekete péntek utáni vádirat miatt döntött úgy az amerikai fél, hogy inkább lemond a lehetőségről.

Mire számíthatunk?

A Foxwoods Resort Casino

Miközben a felsorolt termek némelyike már megállapodott valakivel, az online piac legnagyobb szereplői közül több szolgáltatónak még nincs stratégiai partnere. Elsősorban a PokerStarsről és a Full Tilt Pokerről van szó.

Ez a két oldal rendelkezik a legértékesebb szoftverrel, és a legutóbbi fejlemények tükrében most először tűnik úgy, hogy visszatérhetnek az amerikai piacra. Az amerikai kaszinóipar olyan nagy szereplői, mint a Wynn Resorts, a Las Vegas Sands vagy a Mashantucket Pequot Tribe, amely a Foxwoods Resort kaszinót (az Egyesült Államok legnagyobb kaszinóját) üzemelteti, ezzel mind döntéskényszerbe kerülnek. Vagy saját online oldalt fejlesztenek, vagy partnert keresnek a már működő szolgáltatók között.

Ezekre a cégekre az egyelőre partner nélkül álló online szolgáltatók is ígéretes lehetőségként tekintenek, ide tartozik például a Microgaming hálózat és az Everest Poker is.

Egy biztos, senki sem szeretne kimaradni. Remélhetőleg hamarosan ismét egy asztalnál játszhatnak európai és amerikai pókeresek, hogy újra arról vitatkozzanak, melyikük a nagyobb donk.


Készítette: Matt Kaufman

Barry ezen a héten a pókerközösségek fontosságát firtatja annak kapcsán, hogy mekkora szerepet játszanak egy pókerjátékos sikerességében.

Létezik egy nagyszerű könyv The Talent Code címmel, a szerző neve Daniel Coyle, és munkájában a legkülönbözőbb sportágak legeredményesebb indulóiról ír. Teljesen figyelmen kívül hagyja azonban a természet adta tehetséget, mint tényezőt - helyette újra és újra az intenzív felkészülés és a siker kapcsolatát bizonygatja.

A könyv egyik legérdekesebb visszatérő témája a Talent Hotbeds fogalma, vagyis a kertészetből átvett kifejezés magyar megfelelőjével élve: a tehetségek melegágya (~ a fiatal növények biztonságos felnevelésére és megerősödésére használt elkerített, üveglappal vagy fóliával lezárt rész). A fogalom hátterében egyszerűen az áll, hogy kiemelkedően sikeres sportolók nagyon gyakran érkeznek ugyanabból az iskolából vagy edzőtáborból.

Coyle a brazil focistákat, az orosz Spartak Tennis Clubot, az itáliai reneszánsz művészeit, Santa Monica gördeszkásait és a Punahou golfiskolát hozza fel példaként.

Saját mesterségük legjobbjai általában nem csak génjeiknek vagy a vak szerencsének köszönhetik sikerüket. Coyle briliáns érveléssel mutat rá arra, hogy a profi tehetséggyárak szerepe tagadhatatlan. Amit tehetségnek hívunk, az tulajdonképpen az ezekben zajló kemény munka végterméke.

A brazil focisták tehetsége sem magyarázható csak génjeikkel, sokkal több szerep jut a játék teremben játszott verziójának, amely futbol de salao néven ismert, és az ország futball utánpótlása szinte ezen nő fel. Itt a labda kisebb és nehezebb, ezért hatásosabb labdaérzék fejlődik ki.

Az is belátható utólag, hogy a 14. században miért született annyi neves művész. Da Vinci és Michalangelo például mindketten öt év gyakorlati képzésen vettek részt a kor hasonlóan kimagasló művészeinél.

Az elmúlt évtized legmagasabb ranglistahelyezést elérő női teniszcsillagai nagyrészt a Spartak Tennis Clubból kerültek ki, és a klub titka állítólag abban keresendő, hogy hosszú órákat képesek eltölteni a játék legapróbb mozzanatainak részletes kielemzésével és gyakorlásával annak érdekében, hogy a játékos ügyessége fejlődjön.

A britek kis országként nagy sikereknek örülhetnek

Az istenadta tehetség koncepciója túlértékelt, a tehetségek melegágyai azóta már bebizonyították, hogy a siker kulcsa a felkészülés módszertana.

A pókertehetségek melegágyai

A Coyle által bemutatott koncepció a póker esetében is létezik, újra bizonyítva ezzel egy olyan tényezőt, amit már sokan tudunk a játékról. A legtehetségesebb pókerjátékosoknak gyakran vannak hasonló hozzáállással és tudással rendelkező barátai, akik gyakran érnek el hasonló sikereket.

A pókerláz korai szakaszában kétségkívül a skandináv pókereseké volt a főszerep a piacon.

A játék legújabb tehetségei a brit pókerközösségben bukkantak fel, és az ország méreteihez képes aránytalanul sok karkötőt, EPT címet és triple crownt nyertek. (A szerkesztő megjegyzése: WSOP karkötők és különböző bajnoki címek tekintetében a magyar élmezőny sem panaszkodhat, hazánk méreteihez képes mi is remekül teljesítünk az elmúlt néhány évben.)

Nagyszerű példa Jake Cody esete, aki idén nyert karkötőt, és iskolai jó barátja, Matt Perrins másnap egy triple draw versenyen szintén begyűjtött egyet. Elsőre azt gondolná az ember, hogy csak véletlen egybeesésről van szó, de az eddig leírtakat figyelembe vételével már nem lehetünk biztosak a dologban.

A tehetséggyárak egyik közös vonása, hogy a felkészülés egyedi, az átlagosnál hatásosabb módszerekkel zajlik, amire Coyle a Deep Practice kifejezést használta, és a póker esetében ez egyszerűen annak felelhet meg, amikor a játékosok megbeszélik egymással leosztásaikat.

Saját értelmezésem szerint Cody és Perrins még az iskolában kezdtek el pókerezni, és kétségtelen, hogy azóta minden szabad percüket arra használták fel, hogy megbeszéljék egymással a játékot. Nem meglepő, hogy mindketten sikeres játékossá fejlődtek.

Kérdezz meg sikeres pókerjátékosokat arról, hogy mi sikerük kulcsa, és nagyon hamar ki fog derülni, hogy a leosztások megvitatása barátaikkal fontos szerepet játszott eredményességükben.

Legyen szó akár privát edzésről, kézelemző fórumokról, elméleti eszmecserékről a versenyek szünetében vagy utazások alatt, a rendelkezésünkre álló leghatásosabb eszköz a közösség.

A határok feszegetése

Barátok hasonló gondolkodásmóddal

A Deep Pratice egyik kulcsfontosságú momentuma az, amikor próbára teszed magad egy olyan szituációban, amelyben korábban elbuktál.

Akárcsak egy súlyemelő esetében, aki egy olyan súllyal küzd meg, amit előtte még soha sem nyomott ki, a határok feszegetése nálad is kulcsfontosságú lesz, ha fejleszteni szeretnéd képességeidet.

Ezért értékes annyira egy hasonló gondolkodású barát. A pókertanulás annyi eleméhez hasonlóan, a közös kézelemzés során is képesnek kell lennünk arra, hogy tisztán lássunk.

A variancia segítségével nagyon egyszerű elhitetnünk magunkkal, hogy egy megnyert kezet jól játszottunk, de ha elveszítettünk egyet, gyakran megelégszünk annyival, hogy csak pechünk volt.

Ha mások veszik szemügyre leosztásaidat, könnyen eljuthatsz olyan problémák feltárásáig is, amelyeket magadtól nem találtál volna meg. Ezzel kizökkensz saját elemzéseid kényelméből, és új nézőpontból szemléled játékodat.

Ha igazi tehetséggyárat szeretnék akcióban látni, nem kell messze mennünk. Ha véletlenül találtad ezt a hírt, már bele is botlottál egybe. Pius Heinz is megkapta a PokerStrategy.com ingyen 50$-ját, évekkel azelőtt, hogy világbajnok lett, és az sem kétséges, hogy videóink, edzéseink, fórumvitáink és közösségünk segítségére voltak a játék megtanulásakor.

Egyáltalán nem lennék meglepve, ha a PokerStrategy.com néhány saját nevelésű játékosa szintén hatalmas címeket gyűjtene be a közeljövőben.

Ha nem vagy elég óvatos, a póker magányos, elidegenítő játék lehet, és könnyen elzárkózhatsz miatta a világ többi részétől. Próbáld a tehetségek valamelyik melegágyát, beszélgess emberekkel, és használj ki minden olyan lehetőséget, ami egy pókeres közösség részeként megadatik neked.