poker

Vannak természetüknél fogva +EV-s dolgok, és szinte mind szükségletek: evés, alvás, pénzkeresés, ruhaviselés. Ezek nélkül meghalnánk éhen vagy a kényelmetlenség miatt.

A -EV-s dolgok szinte mind nem szükségszerűek: luxus és szórakozás. De valóban -EV-sek ezek? Gazdasági szempontból, a valódi pénzt tekintve igen. Az életminőség szempontjából, szórakoztatási értéküket (E$) tekintve nem. Meghalnánk unalmunkban szórakozás nélkül. A halál általában -EV-s ügy.

Így az egyetlen logikus következtetés, hogy az emberek valójában sosem választanak olyasmit, ami szerintük -EV. Az emberek mindig a legjobbat választják az elérhető lehetőségük közül, és így vagy úgy megpróbálják elérni a céljaikat. Emiatt és a cikk céljából bármik is a céljaik, azok mindig +EV-sek az azokat elérni kívánó személy szempontjából. Legalábbis abban a pillanatban, amikor a döntés megszületett az elméjükben. 

Mindenki elszámolhatja a várható értéket bármelyik döntésében túlbecsléssel, alulbecsléssel vagy bármelyik, esetleg az összes változó kizárásával. Ezért választanak néhányan logikátlan vagy irracionális lehetőségeket, amelyek végül nagyon -EV-snek bizonyulnak számukra. Valószínűleg az életünkben elkövetett összes ostobaság jó ötletnek tűnt az adott pillanatban.

Egy szórakozásos példa a jegyvásárlás egy hokimeccsre. Ez egy -EV-s gazdasági döntés. Veszünk egy csomó túlárazott italt és szuvenírt, és csupán élményekkel, emlékekkel és értéktelen ereklyékkel térünk haza. De ezek az élmények és emlékek teszik az életet érdekessé és emiatt nehéz meghatározni, mennyit is ér valójában egy szórakozás-dollár. 

Különösen így van, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az emberek különböző okkal döntenek ugyanazon gazdaságilag -EV-s dolog mellett. Egyesek a csapat vagy. egyes játékosok szurkolói, mások a közösségi légkört szeretik, megint mások csupán a mértéktelen ivást és ordibálást. Egy közepes jegy szórakozási értékét E40$-ban határozom meg, és 15$-t költök emléktárgyakra[]. Az egész eseményt tekintve 55$ a határ nálmn, hogy megyek vagy sem. Sikerül 30$-ért jegyet szereznem, és félárúak az emléktárgyak[], ezáltal az E$-t és a valódi $-t kiegyensúlyozva meglehetősen nagy +EV döntést hozhatok, és elhatározom, hogy elmegyek a meccsre. Ezért van az, hogy minél közelebbről nézed a mérkőzést a stadionban, annál magasabb a jegy ára, mivel nagyobb a szórakozást jelent, ha közelebb vagyunk az akcióhoz, így az E$ érték nő. 

Bármilyen tevékenység általános EV-je, legyen az gazdasági, szórakoztató vagy a kettő kombinációja, pozitívnak kell lennie minden résztvevő számára, hogy folytatódjon és fennmaradjon. Ha a résztvevők egy csoportja számára a tevékenység -EV-ssé válik, a tevékenység megszűnik, mert szükség van minden csoport részvételére a működéshez. 

A szerencsejáték a nem létfontosságú szórakozás egyik formája, és voltaképpen a legtöbb ember számára -EV-s döntés. Mégis egyik érmét a másik után dobálják a nyerőgépbe, és erre különböző okaik vannak. Néhányan szeretnek kaszinóba menni és együtt lógni a barátaikkal, másoknak szükségük van valamire, amivel elüthetik az időt munka előtt vagy a bizonytalan[] jackpotra hajtanak. Ezeknek mind van E$ értéke.

És mi történik akkor, ha valakinek bejön az egy a millióhoz esély? Csengők és szirénák szólalnak meg az ünnepi alkalomból, és fülig érő mosollyal előjön a kaszinóigazgató, hoz egy hatalmas csekket és gratulál a szerencsés nyertesnek annak ellenére, hogy éppen rengeteg pénzt veszít. Nem közli a nyertessel, hogy az egy a millióhoz esély egy negyeddollárossal működő gép 50 ezer dolláros jackpotjára átlagosan 250 ezer dollárba kerül. A tény az, hogy a játékos eldöntötte, hogy a jackpotra való várakozás élménye egy esetleges 50 ezer dolláros nyereménnyel együtt [] többet nyom a latban annál, hogy negyeddolláronként elveszít 250 ezer dollárt. 

Mi történne, ha a hatalmas csekkre azt írnák, hogy "LOL Fish", és az előjövő személyzet nevetségessé tenné a nyertest? A nyertes vagy abbahagyná a szerencsejátékot, vagy átvinné a nyereményét az utca túloldalán lévő kaszinóba, és a következő pár hónapban ott szórná el a teljes jackpotot. 

Hogyan ültethetjük ezt át a pókerre? A pókertermek megteszik a magukét, a szórakoztató érték mellett több millió dollárt költenek regisztrálós és újratöltési bónuszokra, hogy halakat vonzzanak. Az asztalnál úgy kell viselkednünk, mint a kaszinóigazgatónak, és biztosítanunk, hogy a teljes pókerrendszer +EV-s maradjon minden érintett számára. Ha az emberek általában véve -EV-ssé válnak az asztalnál, akkor vagy abbahagyják, vagy asztalt váltanak, épp úgy, ahogy az említett nyertes kilép vagy másik kaszinóba megy. 

Fred a húszas éveiben jár és élvezi a szerencsejátékot, az online pókert. Pontosabban Fred mindennél jobban élvezi egy nagy pot behúzása okozta adrenalinlöketet. Épp most ült le a jobbodra egy 100NL asztalhoz 100BB-vel, és sajátos stílusban játszik. A leosztások 100%-ában limpel és az összes allint tartja flop után, ha párja vagy húzója van, mert imád nagy potokat nyerni. 

Osztott kettes párt kapsz nagyvakban. Mindenki dob Fred előtt, aki kiegészíti a kisvakját, és te passzolsz. A74 a flop, Fred passzol, te is így teszel. A turn a csodálatos 2. Fred passzol, és te nyilvánvaló okokból allin mész. Fred azonnal tart és 74o-et, két párt fordít fel. 10% esélye van, és azt kiáltja: "Most az egyszer!" Az osztó éget, és Fred megkapja a négyesét most az egyszer. 

Na most, mielőtt begépelnéd, hogy LOL Fish a chatboxba, gondold végig, mit is mondasz. A véleményed szerint Fred -EV-s döntést hozott, mivel te olyan okokból játszol, amelyek szerint csak az igazi $ equity számít. Azonban ha a -80$ igazi EV plusz a100 $ megnyerésére való várakozás okozta élvezet és adrenalinlöket (E$) felülmúlja a gazdaságilag "helyes" játék közvetlen oddsát, teljes mértékben +EV-s játékot mutatott az ő játékra való motiváltsága alapján. 

Pont olyan abszurd elmondani neki, hogy helytelenül játszott, mint veled azt közölni, hogy unalmas vagy, aki nem tudja, hogyan szórakozzon, hiszen minden lapot eldobtál az elmúlt egy órában, amikor nem jött semmid. A játék iránti motivációtok, ezáltal a döntéseitek teljesen mások, és egyikőtök sem hozott -EV-s döntéseket a céljaik szempontjából. 

De van egy tiltproblémás reg az asztalotok túloldalán, és elkezdi piszkálni Fredet. Nem tudunk túl sokat Fredről, de tudjuk, hogy a szégyen és a zavar rettenetes élmény, nagy mértékben csökkenti az E$-t. Lehet, hogy Fred csak egy idióta, és kilép a játékból, mert az most már -EV-s számára, mivel csökkent az E$ értéke. Vagy Fred lehet egy Borostyán ligás egyetemista, aki azért játszik, mert a menő csávók is ezt csinálják, most pedig úgy dönt, hogy kitanulja a játékot, és hónapokon belül aratni kezd. 

Mindegyik eredmény hátrányos a reg végső célja (pénzkeresés) szempontjából, aki a Fred lehordását +EV-s döntésnek találja, mert kiadja a feszültséget magából, de hibás módon kizárja a számításból azokat a változókat, amelyek révén közelebb kerülne a végső célja eléréséhez.

Tehát. amikor Fred behúz egy négyest ellened, csak mosolyogj és írd be: NH. Amíg ő jól szórakozik, neked is jut móka.

Egyszerűen tekintsd úgy, hogy most rajtad a sor a halak etetésében.

A Game Theory című sorozat egy grinder küzdelmeit mutatja be a Fekete Péntek után, akinek mindent elölről kell kezdenie az élő készpénzes játékban, mégpedig bankroll nélkül.

South Point az első fecske

A South Point Casino kapott az USA történetében elsőként online póker szolgáltatására engedélyt. A kaszinó így online pókertermet üzemeltethet, de szigorúan csak Nevada államban.
 
16 hónap telt el azóta, hogy a DOJ kizárta az USA-ból a legnagyobb pókeroldalakat, a South Point lépése így előremutató, még akkor is, he egyelőre Nevadára korlátozódik az engedély.

A South Point meggyőzte a nevadai szerencsejáték-felügyeletet arról, a terem felkészültsége lehetővé teszi, hogy az állam lakosai megfelelő körülmények között játszanak a felületen.

A kaszinó egyik jogásza a következőt nyilatkozta: "A South Point hálás a lehetőségért."

Már csak a szoftver tesztjei vannak hátra, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor hamarosan elérhetővé válhat amerikai első engedéllyel rendelkező online pókerterme, amely új korszakot nyit a kontinens pókertörténelmében.

A World Series of Poker megnyitotta az idei Poker Hall of Fame online jelölést, először a rajongók szavazhatnak arra, kit tartanak a legérdemesebbnek arra, hogy tagja legyen a póker elit csoportjának. Ezután a média képviselői és a Hall of Fame még élő tagjai rangsorolják a jelölteket, és a legtöbb pontot kapott személyek juthatnak be a Dicsőségcsarnokba.

Hagyományosan egy vagy két játékost választanak be a Dicsőségcsarnokba, és a WSOP főversenyének őszi döntője idején iktatják be őket, ami most az elnökválasztás miatt októberre esik. Tavaly Barry Greenstein és Linda Johnson kapta ezt az elismerést, Annie Duke, Jen Harman, John Juanda, Macel Luske, Jack McClelland, Tom McEvoy, Scotty Nguyen és Huck Seed voltak még a jelöltek.

A jelölteknek a következő feltételeknek kell megfelelni:
- A játékos a legjobbak ellen játszott, méghozzá a legmagasabb alapon.
- A jelölés időpontjában legalább 40 éves.
- Folyamatosan jó teljesítményt nyújtott, elnyerve pályatársai elismerését.
- Teljesítménye kiállta az idő próbáját.
- Vagy, nem játékosok esetén, hozzájárult a póker általános növekedéséhez és sikeréhez, örökre szóló nyomot hagyott a póker történelmében.

A Poker Hall of Fame tagjai:

1979	Nick "The Greek" Dandolos
 	James Butler "Wild Bill Hickok" 
 	Edmond Hoyle
 	Felton "Corky" McCorquodale
 	Johnny Moss
 	Red Winn
 	Sid Wyman
1980 	T "Blondie" Forbes
1981	Bill Boyd 
1982 	Tom Abdo 
1983 	Joe Bernstein 
1984	Murph Harrold 
1985	Red Hodges 
1986 	Henry Green 
1987 	Walter Clyde "Puggy" Pearson 
1988 	Doyle Brunson/Jack "Treetop" Strauss 
1989 	Fed "Sarge" Ferris 
1990	Benny Binion 
1991 	David "Chip" Reese 
1992 	Thomas Austin "Amarillo Slim" Preston 
1993 	Jack Keller 
1996	Julius Oral "Little Man" Popwell 
1997 	Roger Moore 
2001 	Stu "The Kid" Ungar 
2002 	Lyle Berman/Johnny Chan 
2003 	Bobby Baldwin 
2004 	Berry Johnson 
2005	Crandall Addington/Jack Binion 
2006 	Billy Baxter/T.J. Cloutier 
2007 	Barbara Enright/Phil Hellmuth 
2008 	Henry Orenstein/Duane "Dewey" Tomko 
2009 	Mike Sexton 
2010 	Dan Harrington/Erik Seidel
2011	Barry Greenstein/Linda Johnson

2004 és 2008 között a két terem high stakes játékában egyes játékosok úgy játszottak, hogy láthatták ellenfeleik zárt kártyáit: az Absolute Pokermél Potripper, az Ultimate Betnél NioNio lett a leghíresebb közülük, de számos nickkel csaltak ki pénzt játékosoktól. A legnagyobb károsultak között ott találjuk Prahlad Friedmant és Brad Bootht, mindketten többszázezer dollárt buktak furcsa körülmények között. A superuseres csalással ráadásul nem csak egyszerűen pénzt vesztettek, Friedman legalábbis azt mondta, hogy az is óriási veszteséget okozott neki, hogy elbizonytalanodott a játékában.

Bár a legtöbben Russ Hamiltont, az UltimateBet.com egyik résztulajdonosát, korábbi WSOP-világbajnokot említenék, mint első számú felelőst, valójában sosem derült ki hivatalosan, pontosan ki vett részt a csalásban, és senkit sem büntettek meg érte. Az UltimateBet tulajdonosa, a Tokwiro Enterprises 15 millió dollárt kapott a játékosok kártalanítására az Excapsa Software-től, a pókerterem előző gazdájától, de ennek az összegnek a sorsáról sem érkezett sok hír.

Scott Bell évekig vizsgálta a botrány mögötti valódi történetet, és idén tavasszal elég pénzt gyűjtött össze, hogy a DoubleHead Pictures produkciós vállalattal elindítsa egy dokumentumfilm forgatását. Az "Ultimate Beat - Too Much to Lose" készítése jelenleg is folyik, de már kiadtak egy előzetest róla: