Az onlinepoker.hu-n
megint találtam egy elég jó anyagot. Arról szól, hogy válasszuk-e főfoglalkozásnak a pókert, és ha igen, akkor miért ne.
Phil Galfondtól sokan kérdezik, válasszák-e a pókert hivatásnak, a blogjában alaposan kifejti erről szóló gondolatait:
Nemrég rájöttem, hogy az összes írásomat azzal kezdem: "Hé, srácok!". Nincs igazán bajom vele, de egy kicsit furán néz ki a főoldalon, hogy minden bejegyzés ezzel kezdődik, és aztán pár üres sor jön, nem igaz?
Hé, srácok!
Egy TONNA kérdést kaptam emailben, amit nagyra értékelek. Tényleg megpróbálok olyan hamar válaszolni, ahogy csak tudok, de kérlek, bocsássatok meg, ha pont a tiétekhez nem érek el.
Ez az írás nem válaszol semmilyen egyedi kérdésre, de néhányuk inspirálására született. A Legtöbb kérdés azzal a döntéssel kapcsolatos, hogy a pókert válasszátok-e élethivatásnak: "Befejezzem az iskolát?", "Több $-t fektessek bele ebbe és adjak neki igazi esélyt?", "Mennyire kell próbálkoznom az ingadozás csökkentésével az EV költségére most, hogy már családom van?"
Ez végül egy egészen hosszú bejegyzéssé állt össze, amelyet megpróbálok megszerkeszteni nektek.
Az alábbiakban a következő témákat érintem:
Boldogság
Célok és értékek
A döntéshozási folyamat
Hosszú táv vs. rövid táv
Nem pénzügyi tényezők
A póker és a te jövőd
A saját tapasztalataim és véleményem
Sok történetnél, amit kaptam, örültem, hogy megkérdeztek, mert vannak emberek, akikről úgy érzem, hogy rossz döntések szélén állnak, amelyeknek nagy hatásuk lesz az életükre. Megpróbálok olyan sokra válaszolni, amennyire csak tudok, de írni akartam egy általánosabb bejegyzést arról, mi a véleményem a pókerről, mint karrierről. Biztos vagyok benne, hogy minden emberre, aki írt nekem, 100 másik esik, aki hasonló helyzetben van.
Bár nem vagyok olyan arrogáns, hogy feltételezzem, 27 évem bölcsessége elég olyan emberek nagy, az egész életüket befolyásoló döntéseinek megoldására, akiket nem is ismerek, de remélem, segíthetek módszeresen átgondolni a saját szituációjukat, és a lehető legjobb döntést hozni. Voltaképpen, remélem, ez a bejegyzés elég általános lesz, hogy ne csak a nagy pókerrel kapcsolatos döntésekre lehessen alkalmazni.
"Helyes" és "helytelen" és az eredményünk
Azt hiszem, a nagy döntéseknél fontos, hogy felismerjük: gyakran nincs "helyes" válasz. Vagy ha van, a végén kiderülhet, hogy nem volt "helyes".
Ami azt jelenti, hogy csak abban reménykedhetünk, a jelen pillanatban rendelkezésre álló információk alapján a legjobb döntést hozzuk. Nem másért mondom ezt, mint hogy emlékeztesselek benneteket, hogy nem hibáztathatjátok magatokat később, ha úgy érzitek "helytelen" döntést hoztatok, és nem ódzkodhattok a döntéstől csupán attól tartva, hogy az "helytelennek" bizonyul.
A pókerben megtanuljuk ezt. A lehető legjobb játékot választom, de néha rossz a readem vagy ha nem is rossz, de az ellenfelem laptartományának azon kicsi részébe szaladok bele, ami ellen a játékom "helytelen". ANNYIRA sok dolog történik az életünkben, amit nem jósolhatunk meg, és nem hibáztathatjuk magunkat az előre nem látható következményekért. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell áttekintenünk az összes lehetőséget (erről még később szó lesz).
Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy minden helyzet más. A számomra vagy a barátunknak helyes válasz esetleg nektek nem lesz megfelelő. Olyan sok tényező van... nem csak a pókeres képesség, az alternatív karrierlehetőségek és a pénzügyi helyzet, de a személyiség, a célok, az igények, szükségletek - az, hogy mi tesz boldoggá.
Boldogság
Egy nagy döntésnél szeretem itt kezdeni. Kérdezzétek meg magatoktól: Mi a fontos nekem? Mit értékelek? Mik a céljaim?
Én személy szerint sokat kutattam magamban ezt, és bár közületek sokaknak különböző céljaik és értékeik vannak (következő rész), boldogan megosztom veletek, mire jutottam.
Végigmentem azokon a dolgokon, amiket akarok, és továbbástam. Tehát sikert akarok a pókerben? Miért? Versengést, pénzt akarok. Miért? Stb.
Úgy tűnik, minden csupán két dologra vezethető vissza, ezeket akarom az életben:
1) Azt akarom, hogy összességében pozitív hatásom legyen a világra és az engem körülvevő emberekre.
Azt szeretném, hogy kedves, méltányos és tiszteletteljes legyek mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülök. A lehető legjobb barátja, illetve társa legyek azoknak, akikkel a leginkább törődöm.
Ez egy személyes célom, és nem nagy segítség sok nagy döntésben. Talán csak azért akartam ide beiktatni, hogy ne ítéljetek el a másik dologért, ami a leginkább számít nekem:
2) Boldog akarok lenni. Az összes kisebb-nagyobb dolgot, amit akarok, azért akarom, mert boldoggá tesznek. Ez nem annyira mély, de fontos dolog beismerni.
Az a nagyszerű ebben a felismerésben, hogy most már tudom, azért akarok sikeres lenni a pókerben, mert boldoggá tesz. Azért akarok több pénzt keresni, mert azt gondolom, ez boldoggá tesz. Tehát, miért is segít ez?
Nos, korábban gyakran hezitáltam a pókerrel és az élettel kapcsolatos döntéseken:
Elmenjek a barátaimmal vagy játsszak ezekben a jó játékokban?
Elköltözzek az országból, hogy folytathassam a játékot?
Alacsonyabb alapra váltsak, hogy csökkentsem a stressz szintjét az életemben, vagy maximalizáljam az EV-t és birkózzam meg az ingadozásokkal?
Régebben azt gondoltam, hogy feláldozom a boldogságot, az elégedettséget, a szellemi békét az EV-ért (vagyis a pénzért).
Most arra jöttem rá, hogy feláldozom a boldogságot... a boldogságért! Mihelyt erre rájöttem (nem olyan rég), elkezdtem látni, mennyivel boldogabb lehetnék a napi életemben némi EV feláldozásával. Korábban úgy éreztem, keményen KELL dolgoznom és a "helyes" dolgot csinálom a bevételi arányom maximalizálásával ahelyett, hogy a lehető legboldogabb lennék. Szinte kötelességnek érződött... mintha dicsőséges lenne. De most, amikor olyan döntéssel kerülök szembe, hogy feláldozzam-e a boldogságot több EV$-ért a pókerben, többé nem az almát hasonlítom a narancshoz. Az alma (boldogság) és az alma (boldogság) között választok. Tehát mindössze annyit kell tennem, hogy eldöntöm, mi (melyik alma) tenne boldogabbá.
Mostanában rájöttem, hogy a sok stressz a legrosszabb dolog a boldogságom útjában, így erőfeszítéseket teszek a minimalizálására, akár az EV$ kárára is. (Ha jobb hangulatban játszom, az úgyis visszaad nekem valamennyi EV-t.)
Célok és értékek
A boldogság meglehetősen általános cél. Szerintem mindannyian boldogok akarunk lenni (úgy értem, ha valaki nem, az eléggé bizarr, haver). Fontos eldönteni magadban, hogy mely nagy tényezők vezetnek a személyes boldogságodhoz és megelégedettségedhez. Ez az, ami segíthet dönteni.
Számomra:
1) Személyes kapcsolatok - A hozzám közel álló emberek többet jelentenek minden másnál a boldogság szempontjából. A boldogságom nagy részének forrása a közeli barátaim és a családom.
2) Versengés, siker - Nem csak pénzügyileg, de szeretek dolgozni valamin és jól csinálni. A póker nagyszerű számomra, mert elszántam magam, hogy jó leszek benne, és kivételesen jól sikerült.
3) Stabilitás, megszokás, biztonság - Szeretem megtervezni a dolgokat, és szeretem, ha van B-tervem. Nem vagyok az a hűbelebalázs típus (és azt sem értem teljesen, miért jelenti ez a szólás azt, amit).
4) Szabadság - Ismét nem csak pénzügyi értelemben, bár a pénzügyi szabadság csodálatos. Szeretem, hogy nem vagyok beleragadva a kötelezettségek hálójába. Szeretem, hogy kivehetek pár szabadnapot, amikor úgy érzem, nem tudok összpontosítani. Szeretem, hogy ha akarom, egyedül tölthetek egy egész napot.
Gyorsan átgondolva a dolgot ez a lista jutott eszembe, és biztos vagyok benne, hogy lehetne folytatni.
De az én listám nem fontos, ez csak egy példa. össze kell állítanotok a sajátotokat, hogy segítsen a döntéseitekben.
Tehát számomra a póker meglehetősen bejön. Megfelel a 2. és a 4. pontnak. Megvan a képességem ahhoz, hogy megszerezzem a 3. pontot, és elég szerencsés vagyok, hogy (pénzügyileg és időben) szabadon tölthessem az időmet és utazgathassak sok emberrel azok közül, akik fontosak nekem.
A 4.-ben nem sok részem volt régebben, amikor teljesen a játék rabszolgája voltam. Amikor ment egy nagyszerű játék, abbahagytam mindent miatta (az alvást is). Rengeteg pénzt kerestem ekkoriban, de ha újra kellene kezdenem, nem tennék így.
A 1.-n nem dolgoztam olyan keményen, ahogy szerettem volna. A Fekete Péntek alaposan keresztbe tett a terveimnek (ezt a mondást egy kicsit jobban értem), és nem hiszem, hogy a lehető legjobban kezeltem, vagy fogom kezelni a továbbiakban.
Nyilvánvalóan az, hogy pénzügyileg sikeres vagyok, sok célom elérésében segített, így ez bizonyára része kell legyen minden karrieredet illető döntésnek.
Az is jó lenne, ha készítenétek egy listát arról, mi tesz benneteket boldogtalanná, hacsak a fenti lista, pontosabban a pontok ellenkezője nem fedte ezt le. Én a stresszt, a rossz alvást, a személyes tér és idő hiányát és talán még néhány dolgot tennék hozzá. Ezek megint csak példák... Össze kell állítanotok a saját listátokat.
Na most van egy csomó olyan kisebb dolog, amelyek boldoggá tesznek (olvasás, testedzés, tv, jégkrém, stb). Ezek szintén nagyon fontos dolgok, és
a) törekednetek kell arra, hogy a lehető legtöbbet csináljátok ezeket a dolgokat nap mint nap,
b) meg kell fontolni, hogy bármilyen nagyobb döntés hatással van-e arra, képesek lesztek-e megtenni ezeket.
A szokásos rész
Természetesen amikor döntést hozunk, kell egy lista a lehetőségeinkről. Az nem számít, hogy ez a lista papíron van vagy fejünkben
(hacsak nincs valakinek rettenetes memóriája).
Aztán végigmehetünk a nyilvánvaló folyamaton: előnyök és hátrányok. Melyik lehetőség felel meg a legjobban a személyes céljainknak és boldogságforrásainknak?
Erről a témáról nincs sok mondandóm, mert mindannyian tudjuk, hogyan születnek a döntések. Az egyetlen tanácsom, a többi részben említetteken kívül, hogy ne azért válasszatok egy utat, mert "akarjátok", különösen ne azért, mert "azt gondoljátok, ezt kell tennetek." Ezek önmagukban nem elég jó okok semmire se. Miért akarjátok? Miért gondoljátok, hogy ezt kell tennetek? Fűzzétek ezeket hozzá az előnyök és hátrányok listájához.
Hosszú táv vs. rövid táv
Fontos hosszú távon gondolkodni, de nagyon fontos átgondolni a rövid távot is. Sokan feláldozzák a rövid távú boldogságukat annak reményében, hogy az később kifizetődik. Ahogy mondtam, a probléma az, hogy nem jósolhatjuk meg, mi fog történni az életben később vagy mit akarunk majd a jövőben.
KÜLÖNÖSEN, ha 25 évesnél fiatalabbak vagytok, nem csak azért, mert olyan sok dolog merülhet fel az életetekben és változtathatja meg az irányát, hanem mert még mindig fejlődő és érő egyéniségek vagytok (valószínűleg ez igaz 30 után is, de még nem tartok ott). Megváltoznak az értékeitek és nagyon sokat tanultok még magatokról és az életről.
Amikor tinédzserek vagyunk, a felnőttek azt mondják, hogy még nem igazán tudjuk, mit akarunk az életben, és hogy általában véve közel sem tudunk annyit, amennyit gondolunk, hogy tudunk. Milyen nagyon bosszúsak vagyunk emiatt, mert okosak vagyunk, tudjuk, mit akarunk, mik az értékeink és hiszünk bennük, és nyilvánvalóan nem hallgatjuk meg őket.
Nos, a szívás az, hogy a felnőtteknek igazuk van.
Remélhetőleg valószínűbb, hogy nekem hisztek, mert én amolyan félfelnőtt vagyok. Az igazság az, hogy az emberek nagyon hosszú időn keresztül fejlődnek és változnak. Én sokat tanultam minden egyes évben, és amikor visszatekintek dolgokra, amiket két évvel ezelőtt tettem vagy mondtam, ostobaságnak érzem őket.
Ez nem azt jelenti, hogy ne tegyétek azt, amit akartok, ne kövessétek a szenvedélyeteket, mert tegyétek ezt (általában). Ez boldoggá tesz benneteket, és így többet tanultok arról, amit igazán akartok és értékeltek. DE legyetek óvatosak a nagy döntésekkel, amelyek gyökeresen megváltoztatják az életeteket (mint például otthagyni az iskolát, hogy teljes munkaidőben pókerezzetek).
A zavarba ejtően kevés könyvek egyikének, amit olvastam, az volt a címe, hogy "Belebotlani a boldogságba".
A szerző egyik lényeges mondanivalója az volt, hogy rettenetesen rosszak vagyunk annak megítélésében, hogy a jövőben mi tesz bennünket boldoggá. Adott egy nagy csomó magyarázatot is erre, amit most nem akarnék beidézni, még akkor sem, ha emlékeznék rájuk. Azt írta, hogy a nálunk idősebb emberek, még ha egyáltalán nem is olyanok, mint mi, jobban meg tudják jósolni, mi tesz bennünket boldoggá a jövőben, mint mi magunk. Hiszek neki (a sok ellenállhatatlan érvnek köszönhetően, amit már elfelejtettem), és azt hiszem, ez különösen igaz, minél fiatalabbak vagyunk.
A könyv duális tanulsággal szolgál (a duális szótól okosnak és klassznak érzem magam):
1) Ne bízzatok a saját ítéletetekben, mi tesz boldoggá 20 év múlva.
2) Kérjétek ki és vegyétek komolyabban az idősebb ismerőseitek tanácsát, Többet tudnak, mint gondolnátok.
Több, mint pénz
Sokan pusztán pénzügyi kérdésnek tekintik a munkájuk és a póker, illetve a főiskola és póker közti döntést. Azt gondolják: "Melyik úttal keresek több pénzt?"
Fontos része ez a döntésnek? Természetesen. Úgy gondolom-e, hogy ez túlértékelt része a döntésnek? TELJES MÉRTÉKBEN!
Minden karrier többről szól a pénznél. Szeretitek, amit csináltok vagy csak kibírjátok? Tetszik a munkakörnyezet? Hogyan érintik a munkátok által támasztott követelmények az életetek más aspektusait?
A hivatásos pókerjáték meglehetősen nagy változást jelent az életstílusban a legtöbb munkához viszonyítva. Szinte biztosan több stressznek lesztek kitéve. Az időtök nincs beosztva (ennek előnyeivel és hátrányaival). Nincs garantált jövedelem (hagyjátok figyelmen kívül ennek EV$-ját, de gondoljátok át, hónapról hónapra milyen következményekkel jár ez a boldogságra nézve számotokra, a családotok és a környezetetek számára).
Nem biztos állás a póker (bár most éppen más állások sem feltétlen azok, értem én). Ezen kívül nincs egészségbiztosítás, sem nyugdíj ... Ezek további költségek
.
Sok függ a pókeren belüli egyedi helyzetetektől.
Számomra gyakran nehéz döntés törölni vagy nem csinálni terveket a barátaimmal, mivel időnként vannak "elszalaszthatatlan" játékok, amelyekben részt "kell" vennem. Ezen kívül a póker arra "kényszerít" , hogy évente legalább két hónapot Las Vegasban töltsek, és jelenleg arra is "kényszerít", hogy sok időt töltsek az Egyesült Államokon kívül. Azért használok idézőjeleket, mert ezek technikailag az én döntéseim (némelyikkel még mindig küszködöm), de fontos szerepet játszanak abban, hogy lehetőségem legyen olyan szinten játszani, amilyenen szeretnék.
Az online pókerrel sokkal magányosabbak a napok, mint a legtöbb munkával. Vannak pókeres barátaim, akik egyértelműen társaságkedvelőek, és látom, hogy az egész napi üldögélés a számítógép előtt kiszívja őket. Én szeretek egyedül lenni, így ez rendszerint nem probléma számomra.
Figyelembe kell venni azt is, amit az emberek gondolnak.
Én nem aggódom amiatt, hogy elítélnek-e az emberek, amiért nincs igazi munkám, de ha ez titeket zavar, ne felejtsétek figyelembe venni. Még fontosabb, hogyan érinti a póker az életetek szereplőit. Különösen, ha feleségetek van, esetleg szeretnétek megnősülni: még ha a feleségetek nem is ítéli el a pókert, talán kellemetlennek érzi a bizonytalanságát. Ráadásul, még ha nem is érdekel, hogy az emberek elítélnek, esetleg őt igen, különösen, ha a családjáról van szó. NE felejtsétek el, hogy nem csak magatok számára vállaljátok a kockázatot és a stresszt, hanem azok számára is, akik tőletek függnek (vagy a jövőben függeni fognak).
Második rész itt.
lapokat kapjuk, és $0,75-ig nyitóemelünk. Tétünket egyedül a cutoff pozícióban ülő, laza-passzívnak tűnő játékos (150 hand, 28/4) adja meg. A flopon a 
lapok érkeznek, és a $1,85-ös potba $1,25-öt betelünk folytatóag. Ellenfelünk megad. A turn a 
.
Utolsó kommentek