poker

Barry Carter ez alkalommal a pokerstrategy oldalán a sportfogadási irodák által kínált pókerfogadás történetét tekinti át, és azt mérlegeli, vajon a közelgő iSeriesLIVE versenysorozat hosszú távon is fenntartható üzletággá avatja-e a pókerfogadást.

A legtöbb pókerterem rendelkezik sportfogadási érdekeltségekkel, így lehetőségünk nyílik akár egy-egy pókerverseny eredményére is fogadni. A pókerfogadás piaca az elmúlt hat-hét évben épült ki, de minden törekvés ellenére nem vált a pókeripar meghatározó szegmensévé.

Ez részben a fogadóirodák számlájára írható, hiszen a pókerfogadást sosem tekintették óriási hasznot hozó üzletnek, és nem is úgy népszerűsítették fogadóik körében, mint amivel hatalmas összegekre lehet szert tenni.

Újszerű üzleti lehetőség a piacon

Fogadj KidPokerre

A pókerfogadásra inkább mindig is marketingeszközként tekintettek, mely nem magukat a fogadóirodákat, hanem a kapcsolódó online pókertermeket reklámozza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fogadóirodákban az online pókertermek által szponzorált versenyekre lehet fogadni, a PaddyPower például számos fogadási lehetőséget biztosít az Irish Openen. A másik lehetőség, hogy az egyes versenyek (például a WSOP) kapcsán úgynevezett „last longer” (ki marad a legtovább játékban) típusú fogadásokat köthetünk az adott weboldal által szponzorált játékosokra.

A fogadóirodák kezdetben nem akartak sok pénzt fektetni a pókerfogadásba, mert a játék még ismeretlen terep volt számukra. Ha egy játékosról úgy vélték, hogy csupán véletlenül bukkant fel a mezőnyben, magas szorzóval látták el, az ismert nevek esetében azonban már egyáltalán nem bántak nagyvonalúan az odds-okkal. Mindez hosszú távon ahhoz vezetett, hogy a fogadóirodák nevetségesen alacsony összegekben állapították meg a minimum téteket, és/vagy meglehetősen sovány odds-okkal dolgoztak szinte az egész mezőnyt illetően.

Számomra az jelentette mindennek az alját, mikor egyszer az előre jelzett több mint 7000 résztvevő ellenére azonnal 8:1 eséllyel lehetett fogadni arra, hogy Phil Ivey nyeri meg a WSOP főversenyét. Máris elérkeztünk a fogadóirodák másik nagy problémájához: a mezőny méretéhez. Olyan nagy mezőnyökkel kellett dolgozniuk, hogy lehetetlen volt fogadási lehetőséget biztosítani minden játékosra, és a fogadók sem tudták ésszerűen kiválasztani a potenciális nyertest. A megoldás az lett, hogy a „last longer” típusú fogadások bevezetésével csupán a közismert, nagy nevekre szűkítették azt a játékmezőnyt, melyre fogadások köthetők.

Ez nem bizonyult különösebben népszerűnek, de a WSOP ezt követő döntése, a „November Nine” gyakorlatának bevezetésével (a WSOP főversenyének döntője hónapokkal később, kilenc játékossal zajlik) bőséges idő áll a fogadni kívánók rendelkezésre, hogy kellően informálódjanak a döntő asztal játékosairól, és így megfontolt döntést hozzanak.

Fogadni már a játék alatt is lehet

Philre nagyon sokan fogadnak majd

A héten hozták nyilvánosságra, hogy az iSeriesLIVE sorozat első részére az Irish Open idején kerítenek sort. A maga nemében páratlan sorozat nem csak élő közvetítést kínál, hanem folyamatos fogadást is lehetővé tesz a játék alatt. Az első így közvetített verseny egy 10 000€-s SnG torna lesz olyan hírességek részvételével, mint Phil Hellmuth, Daniel Negreanu és Devilfish. Fogadni pedig a végső nyertestől kezdve a legtovább játékban maradók és a legközelebb kieső személyén át egészen az olyan apró történésekig lehet, mint hogy „mi lesz a következő flop színe”.

A játék során elérhetővé váló sportfogadás szinte valamennyi sport esetében forradalmasította a nézői élményt, most pedig a pókeren a sor. Eddig a legtöbb pókerfogadás még a versenyek előtt történt, és sokszor maguk a versenyek sem kerültek közvetítésre. Most viszont elérkezett az idő, hogy úgy élvezhessünk egy pókerversenyt, akár egy focimeccset: élőben izgulhatunk nézőként, és ha akarunk, sportfogadóként is.

Nem vagyok meggyőződve, hogy az élő pókerfogadás hosszú távon is működőképes lesz, de kétségtelenül ez a legjobb időpont, hogy sikeres üzletággá válhasson. Az élő pókerközvetítések jelenleg olyan jó színvonalúak, hogy a piac elég érett valami ilyesminek a kipróbálására. Tavaly alkalmam nyílt a PartyPoker Big Game élő közvetítésén dolgozni, melynek volt egy interaktív chat/játék része is, amit mindannyian nagyon élveztük. A jövő zenéje, hogy mindez kifizetődőnek bizonyul-e, de az élő közvetítések minden bizonnyal jó szórakozást nyújtanak majd.

Az egész pókerfogadásban talán az lesz a legérdekesebb dolog, hogy milyen hatást gyakorol majd a játékban résztvevő „pókercelebekre”. A játékosokat ugyanis egy ügyes húzással érdekelté tették a fogadásokban: megkapják a rájuk tett összegek bizonyos százalékát. Ha például nagy összegben fogadnak arra, hogy Phil Hellmuth elsőként esik ki, és a dolgok valóban így alakulnak, az összeg bizonyos része őt illeti.

A sztárok megmérettetnek

Vajon Devilfish is népszerű alanya lesz a fogadásoknak?

Fogalmam sincs, hogy a szóban forgó összeg csupán a versenyzők nevezési díjának fedezésére lesz-e elegendő, vagy esetleg a nyereményalapot is felülmúlva még korai kiesés esetén is nagy pénzt garantál nekik. Ha tényleg jelentős összegről lesz szó, az minden bizonnyal alapjaiban változtatja majd meg a „szponzorált játékosok” magatartását.

Ugyanis most a pókersztárok befolyása mérettetik meg. A szponzorok évek óta úgy finanszírozzák játékosaikat, hogy kevéssé vannak tisztában befektetésük tényleges hasznával. A pókerfogadással most fény derülhet a játékosok valódi piaci értékére. Kétségtelen, hogy hatalmas rajongótáboruknak köszönhetően Negreanu és Hellmuth sétálnak majd el a legnagyobb összegekkel, de érdekes lenne tudni, hogy milyen százalékban részesül a többi játékos a fogadásokból, még akkor is, ha a konkrét összegeket nem hozzák nyilvánosságra.

Ezzel a rendszerrel a játékosok valóban megdolgoznának a fogadásokból befolyt pénzükért a verseny előtt és alatt is, hisz bolondok lennének interjúkat lemondani, vagy kihagyni egy óriás Twitter-kampányt a verseny népszerűsítésének érdekében. (Már tanúi lehettünk Daniel Negreanu 2+2-ről való kitiltásának a verseny túlbuzgó reklámozása miatt.) A játékosoknak természetesen a verseny alatt is sokkal szórakoztatóbbaknak kell lenniük (rejtély, hogy Tony G-t miért nem hívták meg), hogy minél többen fogadjanak rájuk a verseny alatt is.

Mindnyájan nagyon elégedettek lennénk, ha minden a fenti forgatókönyv szerint történne, hisz így az idők folyamán először tényleg a pókerprofik feladata lenne egy verseny népszerűsítése és szórakoztatóvá tétele.

Bár jómagam ellenzem az olyan elitista versenyeket, mint az Epic Poker League, a mostani irányt rokonszenvesnek találom. Ez nem egy szerencsés kisebbség versenye, ahol extra pénzeket garantálnak, sokkal inkább azt példázza, hogyan válhatnak a játékosok üzlettársként is érdekeltté egy tornán. Jól járhatnak, ha keményen dolgoznak a népszerűsítésért és a szórakoztatásért, de ha az esemény megbukik, akkor nekik sem jár semmi.

Beválik? Valószínűleg nem, de kívánom, ne legyen igazam. Az már biztos, hogy nagyon szórakoztató esemény vár ránk, és remélhetőleg ez elegendő lesz a folytatáshoz. Nem vagyok biztos benne, hogy a pókerfogadás szponzor nélkül is megáll a maga lábán, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy nagyban megváltoztathatja a híres szponzorált játékosok hozzáállását a versenyekhez, hiszen így valóban megdolgoznának az általuk élvezett kiváltságokért.