poker

Barry ezen a héten a pókerközösségek fontosságát firtatja annak kapcsán, hogy mekkora szerepet játszanak egy pókerjátékos sikerességében.

Létezik egy nagyszerű könyv The Talent Code címmel, a szerző neve Daniel Coyle, és munkájában a legkülönbözőbb sportágak legeredményesebb indulóiról ír. Teljesen figyelmen kívül hagyja azonban a természet adta tehetséget, mint tényezőt - helyette újra és újra az intenzív felkészülés és a siker kapcsolatát bizonygatja.

A könyv egyik legérdekesebb visszatérő témája a Talent Hotbeds fogalma, vagyis a kertészetből átvett kifejezés magyar megfelelőjével élve: a tehetségek melegágya (~ a fiatal növények biztonságos felnevelésére és megerősödésére használt elkerített, üveglappal vagy fóliával lezárt rész). A fogalom hátterében egyszerűen az áll, hogy kiemelkedően sikeres sportolók nagyon gyakran érkeznek ugyanabból az iskolából vagy edzőtáborból.

Coyle a brazil focistákat, az orosz Spartak Tennis Clubot, az itáliai reneszánsz művészeit, Santa Monica gördeszkásait és a Punahou golfiskolát hozza fel példaként.

Saját mesterségük legjobbjai általában nem csak génjeiknek vagy a vak szerencsének köszönhetik sikerüket. Coyle briliáns érveléssel mutat rá arra, hogy a profi tehetséggyárak szerepe tagadhatatlan. Amit tehetségnek hívunk, az tulajdonképpen az ezekben zajló kemény munka végterméke.

A brazil focisták tehetsége sem magyarázható csak génjeikkel, sokkal több szerep jut a játék teremben játszott verziójának, amely futbol de salao néven ismert, és az ország futball utánpótlása szinte ezen nő fel. Itt a labda kisebb és nehezebb, ezért hatásosabb labdaérzék fejlődik ki.

Az is belátható utólag, hogy a 14. században miért született annyi neves művész. Da Vinci és Michalangelo például mindketten öt év gyakorlati képzésen vettek részt a kor hasonlóan kimagasló művészeinél.

Az elmúlt évtized legmagasabb ranglistahelyezést elérő női teniszcsillagai nagyrészt a Spartak Tennis Clubból kerültek ki, és a klub titka állítólag abban keresendő, hogy hosszú órákat képesek eltölteni a játék legapróbb mozzanatainak részletes kielemzésével és gyakorlásával annak érdekében, hogy a játékos ügyessége fejlődjön.

A britek kis országként nagy sikereknek örülhetnek

Az istenadta tehetség koncepciója túlértékelt, a tehetségek melegágyai azóta már bebizonyították, hogy a siker kulcsa a felkészülés módszertana.

A pókertehetségek melegágyai

A Coyle által bemutatott koncepció a póker esetében is létezik, újra bizonyítva ezzel egy olyan tényezőt, amit már sokan tudunk a játékról. A legtehetségesebb pókerjátékosoknak gyakran vannak hasonló hozzáállással és tudással rendelkező barátai, akik gyakran érnek el hasonló sikereket.

A pókerláz korai szakaszában kétségkívül a skandináv pókereseké volt a főszerep a piacon.

A játék legújabb tehetségei a brit pókerközösségben bukkantak fel, és az ország méreteihez képes aránytalanul sok karkötőt, EPT címet és triple crownt nyertek. (A szerkesztő megjegyzése: WSOP karkötők és különböző bajnoki címek tekintetében a magyar élmezőny sem panaszkodhat, hazánk méreteihez képes mi is remekül teljesítünk az elmúlt néhány évben.)

Nagyszerű példa Jake Cody esete, aki idén nyert karkötőt, és iskolai jó barátja, Matt Perrins másnap egy triple draw versenyen szintén begyűjtött egyet. Elsőre azt gondolná az ember, hogy csak véletlen egybeesésről van szó, de az eddig leírtakat figyelembe vételével már nem lehetünk biztosak a dologban.

A tehetséggyárak egyik közös vonása, hogy a felkészülés egyedi, az átlagosnál hatásosabb módszerekkel zajlik, amire Coyle a Deep Practice kifejezést használta, és a póker esetében ez egyszerűen annak felelhet meg, amikor a játékosok megbeszélik egymással leosztásaikat.

Saját értelmezésem szerint Cody és Perrins még az iskolában kezdtek el pókerezni, és kétségtelen, hogy azóta minden szabad percüket arra használták fel, hogy megbeszéljék egymással a játékot. Nem meglepő, hogy mindketten sikeres játékossá fejlődtek.

Kérdezz meg sikeres pókerjátékosokat arról, hogy mi sikerük kulcsa, és nagyon hamar ki fog derülni, hogy a leosztások megvitatása barátaikkal fontos szerepet játszott eredményességükben.

Legyen szó akár privát edzésről, kézelemző fórumokról, elméleti eszmecserékről a versenyek szünetében vagy utazások alatt, a rendelkezésünkre álló leghatásosabb eszköz a közösség.

A határok feszegetése

Barátok hasonló gondolkodásmóddal

A Deep Pratice egyik kulcsfontosságú momentuma az, amikor próbára teszed magad egy olyan szituációban, amelyben korábban elbuktál.

Akárcsak egy súlyemelő esetében, aki egy olyan súllyal küzd meg, amit előtte még soha sem nyomott ki, a határok feszegetése nálad is kulcsfontosságú lesz, ha fejleszteni szeretnéd képességeidet.

Ezért értékes annyira egy hasonló gondolkodású barát. A pókertanulás annyi eleméhez hasonlóan, a közös kézelemzés során is képesnek kell lennünk arra, hogy tisztán lássunk.

A variancia segítségével nagyon egyszerű elhitetnünk magunkkal, hogy egy megnyert kezet jól játszottunk, de ha elveszítettünk egyet, gyakran megelégszünk annyival, hogy csak pechünk volt.

Ha mások veszik szemügyre leosztásaidat, könnyen eljuthatsz olyan problémák feltárásáig is, amelyeket magadtól nem találtál volna meg. Ezzel kizökkensz saját elemzéseid kényelméből, és új nézőpontból szemléled játékodat.

Ha igazi tehetséggyárat szeretnék akcióban látni, nem kell messze mennünk. Ha véletlenül találtad ezt a hírt, már bele is botlottál egybe. Pius Heinz is megkapta a PokerStrategy.com ingyen 50$-ját, évekkel azelőtt, hogy világbajnok lett, és az sem kétséges, hogy videóink, edzéseink, fórumvitáink és közösségünk segítségére voltak a játék megtanulásakor.

Egyáltalán nem lennék meglepve, ha a PokerStrategy.com néhány saját nevelésű játékosa szintén hatalmas címeket gyűjtene be a közeljövőben.

Ha nem vagy elég óvatos, a póker magányos, elidegenítő játék lehet, és könnyen elzárkózhatsz miatta a világ többi részétől. Próbáld a tehetségek valamelyik melegágyát, beszélgess emberekkel, és használj ki minden olyan lehetőséget, ami egy pókeres közösség részeként megadatik neked.