A PokerNews Alec Torelli blogbejegyzését juttatta el hozzánk, ami nagyszerű!
Alec Torelli legutóbbi blogbejegyzésében a változó nézőpontokról és a kiegyensúlyozottság megtalálásáról írt.
Ahogyan az első részben azokat a fizikai megoldásokat boncolgatta, amelyek segíthetnek a rövid negatív sorozatok megoldásában, azon fejezet elolvasása után jöhetne a kérdés: mi a helyzet a hosszú downswingekkel? Egy negatív hónappal, egy pocsék pókervébével vagy egy extrém esettel, mint amilyen “Saxophoné”? Nos, ilyenkor a mentális változás is kell.
A veszteség minimalizálása – Damage Control
1. Tartsd számon a veszteségeket!
Gyakran azért teszem félre a veszteségeket, mert már túl sok lenne összeszámolni. De minél hamarabb megteszem, annál korábban felismerem, hogy mekkora is veszteség. Miután leírom ezt a számot magamnak, máris elindítom a gondolataimat. Sokszor továbbmegyek és csak kínzom magam: osztok-szorzok, nézem, hogy ezeknek a veszteségeknek milyen hatásai lesznek a pénzügyi helyzetemre, majd megnézem mit csináltam volna másképp, ha nincs bad beatem.
2. Elfogadás
Ez a legnehezebb. Ilyenkor azon szenvedek, hogy összehasonlítom a két számot – azt a tőkét, amivel rendelkezem és azt, amivel rendelkezhetnék.
Aztán végignézek azokon a pókeren túli dolgokon, amelyektől jó kedvem lesz. Milyen tevékenységeket élvezek? Írok egy listát is: írás, edzés, főzés, jóga, barátok, olvasás, természetjárás.
Megnézem, hogy mi az, ami közös bennük: mind ingyenes. Aztán észreveszem, hogy minden, amitől boldog lennék, az ott van a fejemben és az életem nem lesz több attól, hogy több pénzem van.
Ezzel a felismeréssel kezd megfordulni minden.
3. Felépülés
Ebben a fázisban foglalkozok a listával, amit az előbb emélítettem. Még ha ez azzal is jár, hogy erőltetnem kell dolgokat. Tudom, hogy népszerű gondolat, hogy egyetlen feladat is milyen nagyon nehéznek tűnhet – egy depressziós sem kel ki szívesen az ágyból.
Ahhoz, hogy a dolgok könnyebben menjenek, előző nap megtervezem, hogy mit fogok csinálni. Előre leírom. A napot az elejétől a végéig megtervezem, olyan részletesen, hogy az öt perces nyújtást és a 20 mély lélegzetet is leírom, majd elkezdem hajszolni a kihívást. Függetlenül attól, hogy mikor alszom el, reggel 7-kor kelek és elindítom a tervemet.
Minden ilyen reggelt ugyanúgy kezdek, egy egyszerű gyakorlattal. Beállítom a stoppert 2 percre, és ezalatt az idő alatt megpróbálom leírni mindazt, amiért hálás vagyok.
Minél egyszerűbb egy-egy ilyen, annál jobb. Teljesen mindegy, milyen bugyutának hat. Ahogyan Oscar Wilde is mondta: „Még a legnagyobb fájdalmak közepette is elégedettnek kell lennünk, mert mind egyvalamiért különleges.”
A pozitív hozzáállás megtartása
A probléma
Amikor „Saxophone” elveszítette az $500.000-res bankrollját, akkor nem az összeg járt a fejében, hanem az, hogy ez a pénz mit is jelent. A TwoPlusTwo-n olvashatjuk, hogy ennek a pénznek nem igazán volt értéke a szemében. Mindössze csak azt sajnálta, hogy nem folytathatja a játékot a legnagyobb téteken. Érthető. Ha egy pókeres tönkremegy, az olyan, mintha egy sportoló megsérül. A felépülésen múlik minden – lehet, hogy egy hét múlva már újra játszik, lehet, hogy soha többet az életben.
Ha eleinte frusztráló is lehet, hogy azonnal nem játszhatunk a legnagyobb téteken, ez nem lehet oka a depressziónak. Amit nehéz megérteni, hogy mennyi is az a pénz, ami valójában hiányzik. Még egy évvel később is beismeri, hogy túlterheli az összeg elveszítése.
Miért? A pénznek nincs célja, semmi, csak az, hogy birtokoljuk. (Valójában „Saxophone”-nak nincs szüksége a pénzre). Nyilván nem tudja pótolni ezt a vágyat, de a fájdalom addig ott marad a testében, amíg nem tudja legalább ezt az összeget felmutatni. Mert a sikerét jelenleg ebben tudja mérni.
Próbáljuk meg ezt elképzelni: ugyanilyen letört lenne, ha $300.000-ret veszített volna? Vagy mi van akkor, ha ez az összeg egy $10.000.000-s bankrollnál történne? Még akkor is lenne 500.000 dollárja, azon gondolkodna, hogy mennyit is veszített, de szerintem a veszteség hiánya ugyanúgy fenn állna. Éppen ezért a probléma nem az összeg, hanem az elv.
A megoldás
Tűzz ki célokat magad elé a nem-pókeres témájú elfoglaltságaidban, és dolgozz azokért!
Miután realizáltuk, hogy mennyi pénzre is van ehhez szükségünk ahhoz, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk ezt az összeget jóval kevesebbnek fogjuk érezni, ezáltal könnyebb lesz feldolgozni a veszteséget. A megnyugvás akkor jön el, amikor rájövünk, hogy nem vagyunk boldogabbak 10.000.000-ral sem, ha van 100.000-ünk.
A boldogság fenntartása
Kétfajta célunk lehet: külső és belső. A külső az anyagi, a státusz, a hírnév, míg a belső a szellemi gyarapodás, kapcsolatok, tapasztalatok. Nem tudok eleget hangsúlyozni, hogy a belső célok mennyire jelentősek az életemben, és mennyire eltörpülnek mellettük a külsőségek. Megtanultam olaszul, végigjártam Új-Zélandot, vagy megtanultam zongorázni – mint egy új ruhásszekrény, több twitteres követő, vagy egy nagyobb bankroll
A boldogság hajszolása lehet a vallásunk és mindannak az alapja, amely segítségével döntést hozunk. Szerencsére ez egy tudatállapot, ezt is lehet fejleszteni. A boldogság gyakorlását bele kell építenünk a mindennapi életünkbe. A hála, a kedvesség és a szerény elvásárok azért kellenek, hogy ne csalódjunk. Napi öt perc is óriási különbséget hozhat.
A megelégedés nem egy misztérikus hely a szivárvány alatt. Ez létezik itt és most. Mindegy, hogy milyen utat választunk az életünkben, nem szabad elfelejteni, hogy cél nem a gazdagság, hanem a boldogság.
„Legyél boldog ezekért a pillanatokért. Ezekből a pillanatoknől épül fel az életed” – Omar Khayyam.
Utolsó kommentek