poker

Nem lennék most a Full Tilt helyében, de az sem valószínű, hogy ebben az életben visszamegyek oda, és gondolom, sokan vannak így ezzel.

A PókerAkadémia most újabb fejleményről számolt be.

Daniel Negreanu szerint Phil Ivey ártatlan az FTP ügyben. Ha hibázott is, azt jóhiszeműen tette.

A PokerStars profija, Daniel Negreanu már számos alkalommal kifejtette negatív véleményét a Full Tilt Poker (FTP) vezetőségéről, többek közt a Póker Akadémiának adott budapesti interjújában is leidiótázta Howard Lederert és Ray Bitart. A játékosok részéről, az FTP közvetlen vezetősége mellett, a terem egykori kirakatemberét, Phil Ivey-t éri a legtöbb támadás, aki annak ellenére, hogy havi 920 ezer dolláros fizetést kapott a cégtől, dollármilliós kölcsönöket vett fel, amelyekkel a mai napig tartozik az FTP-nek. Ráadásul a terem ellen indított korábbi keresetével, akarva vagy akaratlanul, megakadályozta az FTP akkori eladását, ezzel pedig közvetve a teremben ragadt bankrollal rendelkező játékosok kifizetését.

Ivey és Negreanu

Negreanu most az Ivey üggyel kapcsolatban is megszólalt, kritika helyett védelmébe vette a nyolcszoros WSOP bajnokot. A játékosok a Full Contact Poker fórumán tehettek fel kérdéseket Negreanunak, az alábbi kérdést "rasmer" posztolta.

Mi a véleményed Erik Seidelről, mint emberről? Illetve sosem emílted Ivey nevét az FTP csalással kapcsolatban. Ez azért van, mert barátok vagytok, vagy őszintén úgy gondolod, hogy teljesen ártatlan a botrányban? A pókervilág nagy része nem értene egyet ezzel...

"Ez az Ivey gyűlölet érthetetlen számomra. Mindenki tudja, aki kicsit is ismeri, hogy fogalma sem volt arról, mi folyik a háttérben. Ő egy srác, aki nagyszerű pókeres, a játék körüli hercehurca azonban egyáltalán nem érdekli. Egy csapatra való asszisztens segíti, személyesen szinte soha nem válaszol telefonokra vagy levelekre, és annak ellenére, hogy egy csomó telefonja van, mindig elhagyja őket. Néhány évvel ezelőtt még fogalma sem volt arról, hogyan kell e-mailt küldeni, azelőtt meg képtelen volt rájönni, hogyan kapcsolja be a számítógépét. Gyakorlatilag egyetlen dologhoz ért, ahhoz hogy amikor végre sikerül bekapcsolnia a gépet, és felmennie egy online pókerterem asztalaihoz, hogyan szedje szét az ellenfeleit.

Miért különböztetik meg Ivey-t az emberek a többi FTP prótól? Mert ő volt a legjobb? Mert őt használta a terem a legtöbb hirdetésben? Mert fekete? Nem értem! Nem volt tagja az igazgatóságnak és nem is érdekelte a póker háttérmunkája. Túl elfoglalt is lett volna ehhez, hiszen folyamatosan utazott az országban, hogy crapset játsszon, emellett pedig bankrollokat húzzott magához online vagy a Bellagióban.

Az az oka a gyűlöletnek, hogy beperelte az FTP-t? Vajon nem az vitte erre a lépésre, amit az akkori közleményében is elmondott, hogy maga is csalódott a vezetőségben? Nem kéne megkülönböztetni a szándékos aljasságot az akaratlan hibától? Az általa indított per jogos volt. Ezek az idióták aggatták rá a lépésére, hogy csak valamiféle blöff volt a részéről, mint amilyeneket a pókerasztalnál csinál.

Az Erik Seidelt érintő részre válaszolva, nem vagyunk barátok, soha nem is leszünk. Nem hiszem, hogy sáros lenne bármiben is, egyszerűen csak más irányba húzunk. Annie Duke jó barátja, én meg hazudnék, ha azt állítanám, hogy jóban vagyok azzal a nővel. Sőt, senkivel sem vagyok jóban, aki az ő baráti köréhez tartozik" - válaszolta Negreanu.

A hétvége közeledtével mindenkinek ajánlom figyelmébe az oldalt, ahol olyan csajokat mutatnak be a szerkesztők, akik tudnak pókerezni, és...

Itt van néhány szakmai részlet, melyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Barry Carter ez alkalommal a pokerstrategy oldalán a sportfogadási irodák által kínált pókerfogadás történetét tekinti át, és azt mérlegeli, vajon a közelgő iSeriesLIVE versenysorozat hosszú távon is fenntartható üzletággá avatja-e a pókerfogadást.

A legtöbb pókerterem rendelkezik sportfogadási érdekeltségekkel, így lehetőségünk nyílik akár egy-egy pókerverseny eredményére is fogadni. A pókerfogadás piaca az elmúlt hat-hét évben épült ki, de minden törekvés ellenére nem vált a pókeripar meghatározó szegmensévé.

Ez részben a fogadóirodák számlájára írható, hiszen a pókerfogadást sosem tekintették óriási hasznot hozó üzletnek, és nem is úgy népszerűsítették fogadóik körében, mint amivel hatalmas összegekre lehet szert tenni.

Újszerű üzleti lehetőség a piacon

Fogadj KidPokerre

A pókerfogadásra inkább mindig is marketingeszközként tekintettek, mely nem magukat a fogadóirodákat, hanem a kapcsolódó online pókertermeket reklámozza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fogadóirodákban az online pókertermek által szponzorált versenyekre lehet fogadni, a PaddyPower például számos fogadási lehetőséget biztosít az Irish Openen. A másik lehetőség, hogy az egyes versenyek (például a WSOP) kapcsán úgynevezett „last longer” (ki marad a legtovább játékban) típusú fogadásokat köthetünk az adott weboldal által szponzorált játékosokra.

A fogadóirodák kezdetben nem akartak sok pénzt fektetni a pókerfogadásba, mert a játék még ismeretlen terep volt számukra. Ha egy játékosról úgy vélték, hogy csupán véletlenül bukkant fel a mezőnyben, magas szorzóval látták el, az ismert nevek esetében azonban már egyáltalán nem bántak nagyvonalúan az odds-okkal. Mindez hosszú távon ahhoz vezetett, hogy a fogadóirodák nevetségesen alacsony összegekben állapították meg a minimum téteket, és/vagy meglehetősen sovány odds-okkal dolgoztak szinte az egész mezőnyt illetően.

Számomra az jelentette mindennek az alját, mikor egyszer az előre jelzett több mint 7000 résztvevő ellenére azonnal 8:1 eséllyel lehetett fogadni arra, hogy Phil Ivey nyeri meg a WSOP főversenyét. Máris elérkeztünk a fogadóirodák másik nagy problémájához: a mezőny méretéhez. Olyan nagy mezőnyökkel kellett dolgozniuk, hogy lehetetlen volt fogadási lehetőséget biztosítani minden játékosra, és a fogadók sem tudták ésszerűen kiválasztani a potenciális nyertest. A megoldás az lett, hogy a „last longer” típusú fogadások bevezetésével csupán a közismert, nagy nevekre szűkítették azt a játékmezőnyt, melyre fogadások köthetők.

Ez nem bizonyult különösebben népszerűnek, de a WSOP ezt követő döntése, a „November Nine” gyakorlatának bevezetésével (a WSOP főversenyének döntője hónapokkal később, kilenc játékossal zajlik) bőséges idő áll a fogadni kívánók rendelkezésre, hogy kellően informálódjanak a döntő asztal játékosairól, és így megfontolt döntést hozzanak.

Fogadni már a játék alatt is lehet

Philre nagyon sokan fogadnak majd

A héten hozták nyilvánosságra, hogy az iSeriesLIVE sorozat első részére az Irish Open idején kerítenek sort. A maga nemében páratlan sorozat nem csak élő közvetítést kínál, hanem folyamatos fogadást is lehetővé tesz a játék alatt. Az első így közvetített verseny egy 10 000€-s SnG torna lesz olyan hírességek részvételével, mint Phil Hellmuth, Daniel Negreanu és Devilfish. Fogadni pedig a végső nyertestől kezdve a legtovább játékban maradók és a legközelebb kieső személyén át egészen az olyan apró történésekig lehet, mint hogy „mi lesz a következő flop színe”.

A játék során elérhetővé váló sportfogadás szinte valamennyi sport esetében forradalmasította a nézői élményt, most pedig a pókeren a sor. Eddig a legtöbb pókerfogadás még a versenyek előtt történt, és sokszor maguk a versenyek sem kerültek közvetítésre. Most viszont elérkezett az idő, hogy úgy élvezhessünk egy pókerversenyt, akár egy focimeccset: élőben izgulhatunk nézőként, és ha akarunk, sportfogadóként is.

Nem vagyok meggyőződve, hogy az élő pókerfogadás hosszú távon is működőképes lesz, de kétségtelenül ez a legjobb időpont, hogy sikeres üzletággá válhasson. Az élő pókerközvetítések jelenleg olyan jó színvonalúak, hogy a piac elég érett valami ilyesminek a kipróbálására. Tavaly alkalmam nyílt a PartyPoker Big Game élő közvetítésén dolgozni, melynek volt egy interaktív chat/játék része is, amit mindannyian nagyon élveztük. A jövő zenéje, hogy mindez kifizetődőnek bizonyul-e, de az élő közvetítések minden bizonnyal jó szórakozást nyújtanak majd.

Az egész pókerfogadásban talán az lesz a legérdekesebb dolog, hogy milyen hatást gyakorol majd a játékban résztvevő „pókercelebekre”. A játékosokat ugyanis egy ügyes húzással érdekelté tették a fogadásokban: megkapják a rájuk tett összegek bizonyos százalékát. Ha például nagy összegben fogadnak arra, hogy Phil Hellmuth elsőként esik ki, és a dolgok valóban így alakulnak, az összeg bizonyos része őt illeti.

A sztárok megmérettetnek

Vajon Devilfish is népszerű alanya lesz a fogadásoknak?

Fogalmam sincs, hogy a szóban forgó összeg csupán a versenyzők nevezési díjának fedezésére lesz-e elegendő, vagy esetleg a nyereményalapot is felülmúlva még korai kiesés esetén is nagy pénzt garantál nekik. Ha tényleg jelentős összegről lesz szó, az minden bizonnyal alapjaiban változtatja majd meg a „szponzorált játékosok” magatartását.

Ugyanis most a pókersztárok befolyása mérettetik meg. A szponzorok évek óta úgy finanszírozzák játékosaikat, hogy kevéssé vannak tisztában befektetésük tényleges hasznával. A pókerfogadással most fény derülhet a játékosok valódi piaci értékére. Kétségtelen, hogy hatalmas rajongótáboruknak köszönhetően Negreanu és Hellmuth sétálnak majd el a legnagyobb összegekkel, de érdekes lenne tudni, hogy milyen százalékban részesül a többi játékos a fogadásokból, még akkor is, ha a konkrét összegeket nem hozzák nyilvánosságra.

Ezzel a rendszerrel a játékosok valóban megdolgoznának a fogadásokból befolyt pénzükért a verseny előtt és alatt is, hisz bolondok lennének interjúkat lemondani, vagy kihagyni egy óriás Twitter-kampányt a verseny népszerűsítésének érdekében. (Már tanúi lehettünk Daniel Negreanu 2+2-ről való kitiltásának a verseny túlbuzgó reklámozása miatt.) A játékosoknak természetesen a verseny alatt is sokkal szórakoztatóbbaknak kell lenniük (rejtély, hogy Tony G-t miért nem hívták meg), hogy minél többen fogadjanak rájuk a verseny alatt is.

Mindnyájan nagyon elégedettek lennénk, ha minden a fenti forgatókönyv szerint történne, hisz így az idők folyamán először tényleg a pókerprofik feladata lenne egy verseny népszerűsítése és szórakoztatóvá tétele.

Bár jómagam ellenzem az olyan elitista versenyeket, mint az Epic Poker League, a mostani irányt rokonszenvesnek találom. Ez nem egy szerencsés kisebbség versenye, ahol extra pénzeket garantálnak, sokkal inkább azt példázza, hogyan válhatnak a játékosok üzlettársként is érdekeltté egy tornán. Jól járhatnak, ha keményen dolgoznak a népszerűsítésért és a szórakoztatásért, de ha az esemény megbukik, akkor nekik sem jár semmi.

Beválik? Valószínűleg nem, de kívánom, ne legyen igazam. Az már biztos, hogy nagyon szórakoztató esemény vár ránk, és remélhetőleg ez elegendő lesz a folytatáshoz. Nem vagyok biztos benne, hogy a pókerfogadás szponzor nélkül is megáll a maga lábán, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy nagyban megváltoztathatja a híres szponzorált játékosok hozzáállását a versenyekhez, hiszen így valóban megdolgoznának az általuk élvezett kiváltságokért.

Nem is hiányzott más így a hét közepén, mint hogy két szimpatikus orosz fiú énekeljen nekünk.