poker

A póker mesterei szerint rossz jékkal nyerni sokkal károsabb a személyiségfejlődésre, mint jó játékkal veszteni. Károsabb, de attól még baromi jó érzés!

Elég régóta ígérgetem, hgy feldolgozom a büdös játékos történetét, de most sort kerítek rá, mert tanulságos és megható.

A büdös játékos legendává vált, mert olyan taktikát dolgozott ki, ami verhetetlen volt és hatékonyságában felülmúlhatatlan. Büdös volt, ezért bárki került mellé az asztalnál, azonnal ki akart esni a versenyről, el akart menekülni, meg akart halni, képtelen volt figyelni a leosztásokra, csak és kizárólag arra tudott gondolni, hogy ilyen nem létezik, ennyire büdös nem lehet valaki.

Bizonyára ismeritek azt a szgot, amit a szorongás és az elhanyagolt testápolás eredményez. Nos, ezt kell bezorozni öttel, és akkor megkapjuk a valóságot.

Nem állítom, hogy stratégiai büdösség volt, azaz direkt rádolgozott, és már napokkal a versenyek előtt hanyagolta a fürdést (ne füröggyé' le!), hanem adottság volt ez, különös képesség, mondhatnám: tehetség.

Egyszer szemben ültünk, de még így is sokkolt a szag. Turn-re lejött a sorom, de nem ez volt a legerősebb kéz az asztalon, ő pedig hvott, mint egy gép. Riveren eldobtam, a büdös játékos pedig megdöbenve látta a soromat. Valami szemét párja volt, de nem blöffölt, csak tolta, mert nagyon örült neki.

Komolyan megkönnyebbültem, amikor kiestem végre, ő viszont még ezzel a speciális képességgel sem került pénzbe soha.